Bágyoni Szabó István: Az abbamaradt mondat. Versek (Budapest, 2004)

Másfél évtizede vívódom a lehetetlennel. A pokolra­­szállásnál is borzasztóbb élmény kimondásával. Első magzatgyermekünk úgy hagyott itt, hogy vi­lágra se jött, nevet se ka­pott, anyja mellére nem borulhatott, apja térdére nem ülhetett. Maradt megnevezhetetlen. Anyanyelvtelen. Aki körül úgy szorult sötétbe a világtalan világ, hogy csupán az első rug­dalózás gyönyöre adatott meg neki. Az anya szíve alá mért szisszenetnyi jeladás csak. A Jel kifejtése, a Mondat folytatása nem. Mintha örökös dilem­mánkat, a nem, vagy az igen választását valakik már az anyaméhben

Next

/
Oldalképek
Tartalom