Bágyoni Szabó István: Az abbamaradt mondat. Versek (Budapest, 2004)
Másfél évtizede vívódom a lehetetlennel. A pokolraszállásnál is borzasztóbb élmény kimondásával. Első magzatgyermekünk úgy hagyott itt, hogy világra se jött, nevet se kapott, anyja mellére nem borulhatott, apja térdére nem ülhetett. Maradt megnevezhetetlen. Anyanyelvtelen. Aki körül úgy szorult sötétbe a világtalan világ, hogy csupán az első rugdalózás gyönyöre adatott meg neki. Az anya szíve alá mért szisszenetnyi jeladás csak. A Jel kifejtése, a Mondat folytatása nem. Mintha örökös dilemmánkat, a nem, vagy az igen választását valakik már az anyaméhben