Bágyoni Szabó István: Az idő festett orcái. Esszék, beszélgetések, jegyzetek (Budapest, 2010)
A szerző, tucatnyi könnyvei a háta mögött, e négy fejezetre tagolt kötetével műfajt vált: ezúttal esszéiből, irodalom- és kultúrtörténeti tanulmányaiból, interjúiból és jegyzeteiből válogatott. Az idő festett orcái Bágyoni 25 évnyi írói-újságírói termésébe nyújt betekintést. A kötet első része (Lyukasóráim) a tanár, majd a szerkesztő egy-egy családi vagy történelmi témára összpontosító írásait, zömmel kiseszszéit tartalmazza. A második részben (Hiányzó kézfogások) a szégyenletes 2004-es népszavazás keltette görcsöket próbálja oldani: olyan interjúkat válogatott ide, amelyek szellemi egységünket sugallják. A harmadik rész (Az idő másik arca) képző- és irodalomtörténeti esszéket, tanulmányokat tartalmaz. A művészettörténeti vonatkozású tanulmányok a gödöllői prerajfaelitáktól a Marosvásárhelyig, Tordáig terjedő magyar szecessziós építkezésről, festészetről, iparművészeti munkák világáról szólnak. Az irodalomhoz kapcsolódóak pedig a Nyugat körétől el egészen a Trianon után önmagát kereső erdélyi kultúráig. A kötet utolsó fejezete (Betűvetés az idők forgatagában) egyetlen esszé, a kultúránkat meghatározó — és a mindenkori hivatalosság, mecenatúra figyelméből egyre inkább kisodródó — könyv és könyvkiadás. A jelenből kiinduló szerző (egyik könyvpályázata visszautasításáról van szó) azokat a kultúrtörténeti analógiákat ragadja meg, amelyek a betű, a könyv mérhetetlen fontosságáról, európaiságunkat meghatározó voltáról szólnak. És amelyek minden gondok ellenére az írók ÍRÁS-ba és KÖNYV-be vetett hitét, bizalmát erősítik.