Bartusz-Dobosi László: Füstvirágok. Novellák (Budapest, 2016)
Anovelláskötet Bartusz- Dobosi László hetedik önálló, első szépirodalmi kötete. Olyan írások alkotják, amelyek egymáshoz tartalmilag szorosan nem kapcsolódnak, de összeköti őket az elmélyült megfigyelésen alapuló, metaforikus nyelvezetük. Az izgalmas történetvezetés, az aprólékos leírás és az allegorikus tartalom kiegyensúlyozott élményt kínál az olvasónak. A novellák között találhatunk például a magyar történelem egyes szakaszaira vonatkozó írást (Prímszámok), filozófiai ihletettségű alkotást (Königsberget elhagyni), mély, kontemplativ szemléletű „imádságot” (Sámli), a latinitás gyönyörűségeibe merülő visszaemlékezést (Ante, apud, ad, adversus...), illetőleg könnyedebb, a fantázia bravúros játékára épülő írást (Virág utczai angyalok). A kötet előszavában a szerző ezt vallja: „Az írás függőség. Nem lehet nem írni.” Bartusz- Dobosi ezzel a magától értetődő természetességgel vetette papírra megfigyeléseit az emberi lélekről. A könyvben szereplő írások jelentős hányada kortárs alkotók, barátok, példaképek előtt való tisztelgés, többek között Csengey Dénes, Garai István, Halmai Tamás, láncú Laura, Tüskés Tibor előtt.