Bíró Gergely: Oroszlánkeringő. Elbeszélések és kisregény (Budapest, 2010)
Bíró Gergely nemzedéke egyik legerőteljesebb prózaírója. Markáns, költői nyelve arra csábít, hogy belefeledkezzünk a történeteibe, anélkül, hogy egyszer is felhígulna az elbeszélés. Hol egy gyakorlótanár, hol egy különös látogató, hol egy orvosi rendelőben várakozó szemszögéből látjuk ugyanazt: a férfikorba lépegető lélek útkeresését. Nem csupán kifinomult és néhol vérbő humora teszi rokonszenvessé a szerzőt, hanem az a higgadt, itt-ott melankolikus visszatekintés is, amelyben levonja a tanulságokat és szembenéz a felhalmozódó hiányokkal. A nosztalgia nem kábítja el, inkább gyúanyagként szolgál az összefoglaláshoz, csak szeretettel képes még a kudarcaihoz is odafordulni. Az írások zöme a tékozló és tisztázatlanul hagyott kamaszkorral való elszámolás igényével íródott. A vakvágányra futott szerelmeket, a lázas zenekar-alapításokat, a szülők és az iskola elleni lázadást utólag úgy éli újra az emlékező, hogy seregszemléjét alázat és megbocsátás fűti át. Hegedűn szólal meg az író, a végén pedig nagyzenekari műben csúcsosodik ki a kötet, azt is bizonyítva, hogy bizony már a 90-es évekről is lehet nemzedéki tablót készíteni. Szentmártoni János