Bíró Gergely: Oroszlánkeringő. Elbeszélések és kisregény (Budapest, 2010)

Bíró Gergely nemzedéke egyik legerőteljesebb prózaírója. Mar­káns, költői nyelve arra csábít, hogy belefeledkezzünk a történe­teibe, anélkül, hogy egyszer is felhígulna az elbeszélés. Hol egy gyakorlótanár, hol egy különös látogató, hol egy orvosi rendelő­ben várakozó szemszögéből látjuk ugyanazt: a férfikorba lépegető lé­lek útkeresését. Nem csupán kifi­nomult és néhol vérbő humora teszi rokonszenvessé a szerzőt, hanem az a higgadt, itt-ott melan­kolikus visszatekintés is, amely­ben levonja a tanulságokat és szembenéz a felhalmozódó hiá­nyokkal. A nosztalgia nem kábít­ja el, inkább gyúanyagként szol­gál az összefoglaláshoz, csak sze­retettel képes még a kudarcaihoz is odafordulni. Az írások zöme a tékozló és tisztázatlanul hagyott kamaszkorral való elszámolás igényével íródott. A vakvágány­ra futott szerelmeket, a lázas ze­nekar-alapításokat, a szülők és az iskola elleni lázadást utólag úgy éli újra az emlékező, hogy seregszemléjét alázat és megbo­csátás fűti át. Hegedűn szólal meg az író, a végén pedig nagy­­zenekari műben csúcsosodik ki a kötet, azt is bizonyítva, hogy bizony már a 90-es évekről is le­het nemzedéki tablót készíteni. Szentmártoni János

Next