Both Balázs: Ha nem marad kimondatlan. Versek (Budapest, 2013)

Both Balázs legújabb verseit olvasva olyan inspirációs forrásokat találunk, mint a bibliai és történelmi témájú képzőművészet, a Szentírás mint szöveg, a történelem mint közvetlen vagy közvetve átélt élmény. Emellett jelen van a költői tiszteletadás a mesterek felé, il­letve a hétköznapi élet átmeneti állapotai (álom, látomás, tünemény), töredékes pillanatai. A versek a források jelen­tőségét nem csupán a téma vagy a szerep kijelölésében láttatják, hanem mély gon­dolatisággal a költői hitvallás részeként közvetítik azokat. Mindehhez a szavak közvetítő szerepe idomul, láttat és látni hagy olyan egyetemes mondanivalókat, melyeket újbóli, ismételt kimondás által egyéni látásmóddal tölt fel. Az egye­temes, egyben személyre szabott útmu­tatás ezeréves távolságból, idegen és hazai tájról hat az olvasóra. Ez a világlát(tat)ás a harmadik évezred egyik húsvétjához közeledve töprengésre, el­mélyülésre hív. Ennek része lehet Hans Memling Utolsó ítéletének letisztult kom­pozíciója, melyben az ábrázolt apokalip­szis vízióján túl talán a feltámadt Krisztus eljövetelébe vetett hit, a vigasz­talás és a remény is visszhangra talál.

Next