Both Balázs: Látogatód jön. Versek (Budapest, 2010)
Both Balázs első versesköletél, az Árnyéktalan pillanatai (2005) is már nagy formakultúra és belső fegyelem jellemezte. Egyik legmarkánsabb vonása volt lírájának, hogy a természeti képek erős gondolatisággal telítődlek. Kezdettől fogva meghatározó a költő képzőművészeti érdeklődése is. Példát ebben az új kötetben is találunk rá, méghozzá két ciklusnyi terjedelemben. A Magritte-tárlat a belga szürrealista festőművész lelki pokoljárását eleveníti meg, ahogyan еду XXI. századi költő látja-érzékeli: az őrület szakadékszélén tántorgó szerelem vagy akár a világháború előestéjén számvetést készítő művész katarzisát. A Keresztapa reggelijében magyar festők belső vidékeire kalauzol. Л Mártír ciklus Both történelmi és társadalmi érzékenységéről lesz tanúbizonyságot. A Harmincig pedig a férfivá érett családapa visszapillantása a kudarcokra és örömökre, a kötet legszemélyesebb fejezete. Kevés fiatal költő művészeiét halja ál ily hőfokon a világunkból végleg kiveszni látszó emberség melege, felelősségérzete.