Both Balázs: Látogatód jön. Versek (Budapest, 2010)

Both Balázs első versesköletél, az Árnyéktalan pillanatai (2005) is már nagy formakultúra és belső fegyelem jellemezte. Egyik legmar­kánsabb vonása volt lírájának, hogy a természeti képek erős gondo­latisággal telítődlek. Kezdettől fog­va meghatározó a költő képzőmű­vészeti érdeklődése is. Példát ebben az új kötetben is találunk rá, még­hozzá két ciklusnyi terjedelemben. A Magritte-tárlat a belga szürrea­lista festőművész lelki pokoljárását eleveníti meg, ahogyan еду XXI. századi költő látja-érzékeli: az őrü­let szakadékszélén tántorgó szerelem vagy akár a világháború előestéjén számvetést készítő művész katarzi­sát. A Keresztapa reggelijében magyar festők belső vidékeire kalau­zol. Л Mártír ciklus Both történel­mi és társadalmi érzékenységéről lesz tanúbizonyságot. A Harmincig pedig a férfivá érett családapa vissza­pillantása a kudarcokra és örömök­re, a kötet legszemélyesebb fejezete. Kevés fiatal költő művészeiét halja ál ily hőfokon a világunkból végleg kiveszni látszó emberség melege, fe­lelősségérzete.

Next