Both Balázs: Romfalon virágmag (Budapest, 2018)

У.ШЯМЬШш kötetének vers­világa a határokon mozog. Fizikai értelemben vett birodalmának nyugati végpontja Sopron, amely évtizedek óta egyszerre lakó- és munkahelye; a délkeleti záróvonal pedig a magyar-szerb határsza­kasz, Csikéria és környéke - talán mellékes is, a költőt milyen álla­potbeli kötelesség szólította oda, ezt itt most nem firtatjuk. Szellemi értelemben vett világának határa­it persze jóval szélesebbre húzta: elfér benne a piactéren álldogáló Villon, a hősök vérével megszen­telt Arad, a Moszkvából Tatárföld­re hurcolt Marina Cvetajeva, a To­rontóból hazatért Faludy György és a cseresznyevirágos japán han­gulat. Nemkülönben a képzőmű­vészet, amelynek önálló ciklus ju­tott, kilenc költeménnyel: Cézanne egyik csendélete révén Párizs köz­pontjában, a Musée d'Orsay-ban találjuk magunkat, a következő vers viszont Rómába repít, ahol egy templomban Michelangelo szobrát csodáljuk. Ám nem éppen arról ismerni fel a fajsúlyos, hiteles költésze­tet, hogy a határvidéken mo­zog, Csikériától és éjszakai őr­járatoktól függetlenül? Hogy a szabályokat tiszteletben tartja, de le-letér a kijelölt útról, saját ös­vényt taposni? Hogy megközelíti a kijelölt határt, félelem nélkül? Both Balázs lírája éppen ilyen. Both Balázs igazolja magát. 1600,-9 786155 195457

Next