Cseke Péter: Erdélyi értékhorizontok. Újabb eszmetörténeti tanulmányok (Budapest, 2015)
A két világháború közötti időszak erdélyi eszmetörténészeként számon tartott Cseke Péter folyóiratokban (Kortárs, Magyar Napló, Hitel, Korunk, Helikon, Székelyföld) és gyűjteményes kötetekben (A magyar irodalom égtájai, „Eltiltva és elfelejtve", Tormay Cécile-emlékkönyv, Certamen /., In memoriam Görömbei András) megjelent újabb tanulmányai több szempontból is kiérdemlik az érdeklődők- nemcsak a szakmaibeliek! - figyelmét. A szerző három évtizedes mikrofilológiai előmunkálatok alapján fogalmazza meg újabb felismeréseit, de ezúttal kiterjeszti vizsgálatait az erdélyi irodalmi örökség értékrendszerének megőrzéséért és átmentéséért vívott 1945 utáni küzdelmekre is. Az 2009 és 2014 között született esszék és tanulmányok úgy jelenítik meg az első és a második kisebbségi élethelyzet (1918-1940; 1944-1989) jelenségeit, hogy azok óhatatlanul mai életérzésünk rezonanciáit is kiváltják. És ez nem véletlen. Cseke Péter ugyanis, akárcsak megidézett mesterei (Németh László, Jancsó Béla, Szabó Zoltán, Dsida Jenő), maga is a tiszta gondolat, a tiszta stílus szerelmese. Tényfeltárásaival, az eszmetörténeti háttér bensőséges ismeretén alapuló- kisebbségi és többségi - létértelmezéseivel önismeretünket és közösségi önérték-tudatunkat gazdagítja. Szellemi immunanyagot sugároz, hogy értékhiányos korok után az emberi lét teljességének birtokába juthassunk.