Csíkvári Gábor: Szövedék (regény) (Budapest, 2013)

Nemcsak a világirodalomban, itt nálunk is gyakori, hogy megméret­tetésre készen, teljes fegyverzetben je­lentkezik egy elsőkötetes író. Csíkvári Gábor műhelyéből az emberélet útjá­nak felén került ki első regénye, a Szövedék. Szerzőnk átdolgozta magát az avantgarde és a posztmodem ujj­gyakorlatain, írása gördülékeny és olvasmányos, története pedig mind­végig izgalmas és élvezetes. Újszerű­sége, hogy egy a mindennapok banális apróságaiból építkező szö­vegből a szemünk láttára válik kor­rajz és két ember élete. A regény anya és fiú párbeszéde, két párhuzamos monológ. Az anya sok évtizedes távoliét után találkozik fiával. Öregen és betegen, két műtét között. A háború nem ér véget az utolsó puskalövéssel. A Szövedék 1956 utó­élete. Egy irodalmunkban mindeddig feldolgozatlan terület. A két életút a XX. század második felét íveli át. Kint és bent: Amerikában és itthon, a dik­tatúra alacsony égboltja alatt. Hogy „hol volt jobb, odaát vagy itthon?” Nem ad a kérdésre végleges választ a lábadozó, ágyhoz szögezett anya, sem az eltűnt idő nyomában koslatófia. Családregény? Nem egészen. Sze­replői „apróságokról locsognak”, tárgyuk egy kallódó kalaposdoboz vagy egy régi, fekete pad. És sok em­beri sors, amiről beszélni kell, „ hogy éljenek még egy kicsit” azok is, akik már nincsenek velünk. (Ferdinandy György)

Next