Csontos János: Nyitott műhely I. 100 interjú a mai magyar irodalomból (Budapest, 2014)
Csoóri Sándor: Nekünk ilyen sors adatott
NYITOTT MŰHELY az övék maradt. Ebből vehettek füzetet, tollszárat, könyvet, sőt néha még egy új öltönyt is. Meg kellett dolgozni érte. 1942 karácsonyán én is így jártam be kis legátusként öt falut: Szabadbattyánt, Tácot, Csőszt, Soponyát, Nádasdladányt. Mindenütt a református tanító fogadott, megvendégelt, de a másik faluba már nekem kellett egyedül átgyalogolnom. Hideg volt, hó volt, betemetett utak, egyedüli iránytűm a messziről is jól látható templomtorony. Az elhagyott hóvilágban csak egyszer találkoztam össze egy szabadságra igyekvő katonával; máskor egyesegyedül tapostam a havat az elhagyatott tájban. A soponyai templomtoronyról valahogy az otthoni jutott eszembe, és nekibúsultam. Emlékezetem szerint nagyon elégikusra sikerült a versike. Ötödikes vagy hatodikos gimnazista voltam, amikor egy füzet verset átadtam a magyartanáromnak, Hencze Bélának, a kitűnő festő, Hencze Tamás édesapjának, akiről úgy hallottam, hogy szegről-végről rokona Szabó Dezsőnek. Eltelt egy hét, mire elolvasta. Bejött az órára, kiszólított a katedrához, s csak annyit mondott: „Csoóri fiam, ha költő akarsz lenni, előbb tanulj meg helyesen írni!” A kézírásos verseimben éppúgy kijavította a hibákat, mint ahogy az órán írt dolgozatainkban. Megjegyzése felért egy baltacsapással. Különösen azért, mert Hencze tanár úr lenyűgözően tudott előadni, különösen, ha Arany Jánosról beszélt. A Toldiról és a balladákról. Azt vártam tőle, hogy engem is eligazít.- Abba is hagyhattad volna az írást. Mitől bátorodtál meg mégis?- Története van ennek is. Nyolcadikosként a Kocsi Csergő Bálint Népi Kollégium hét kisdiákjának a szobafőnöke lettem. Egyszer az egyik pesti fiú kapott az édesanyjától - az apja elesett a háborúban - harminc forintot. Új forintban ez komoly összeg volt. Négy nappal később lába kelt a pénznek. Körülöttünk felnőtt teológusok lakták, rájuk képtelenség lett volna gyanakodni. Csakis a másik hat között lehet a tettes. Bezártam az ajtót. Leültettem őket, és azt mondtam nekik: „Fiúk, itt nem jártak se angyalok, se utcaseprők, se orosz katonák, a pénzt nem vihették el, a pénznek elő kell kerülnie. Addig nem nyitom ki az ajtót, amíg nem jutunk a nyomára.” Még a vécére se mehetett ki egyedül senki. A harmadik napon a kis Bárány megtört és töredelmesen bevallotta, hogy ő vitte haza a pénzt. Beteg az édesanyja, és sehonnét se tudtak pénzt szerezni orvosságra. Szavait nem vontam kétségbe. Nekem elég volt maga a vallomás és a töredelem. S minthogy az újságtól volt valamennyi keresetem, a harminc forintot odaadtam a kis Báránynak, hogy adja vissza a meglopott társának. Három hét múlva a kis Bárány, otthonról jövet letesz elém egy József Attila összes verse című kötetet. A híres Cserépfalvi-kiadást. „Ezt meg honnan szerezted?” - kérdeztem. Kiderült, hogy a falujukban volt egy kastély, 1945 tavaszán kifosztották az oroszok, a könyveket kidobálták az udvarra, s az apja néhányat hazavitt közülük. A József Attilát is. Soha ekkora jutalmat nem kaptam a sorstól egy „jócselekedetnek” mondható tettemért. A kis Bárányra úgy néztem később, mint József Attila lelki rokonára. A kötettel feküdtem, keltem. Akkor nemcsak József Attilát nem ismerték igazán a tanárok és a diákok, de még Adyt sem. Egy év múlva - a Nem én kiáltok című kötet verseit kivéve - szinte mindegyik versét megtanultam kívülről.- Ha József Attila lett a költőd, és az ő világában éltél, miért írtál mégis csupa Petőfit utánzó verset?- Igazi kérdés. Sajnos, csak utólag tudok erre valamiféle magyarázatot találni. Nézd, a Cserépfalvi kiadásában megjelent József Attila életműve egy lezárt világ volt. Felette állt mindennek. Az előttem járó költők, olyanok, mint például Kónya Lajos, Somlyó György, Devecseri Gábor, Kuczka Péter, Hajnal Anna, Aczél Tamás, Fodor József, Darázs Endre, Tóth Gyula, teljesen lezáratlanok és jelenidejűek voltak. Az időszerűt ők képviselték előttem. Ma már tudom, hogy égbekiáltóan ártatlan és műveletlen voltam. Persze, ha a jelszó az lett volna, hogy „Lobogónk: József Attila”, és nem „Lobogónk: Petőfi”, valószínű, hogy nagyobb előnynyel indulok el a pályán. 188