Csontos János: Nyitott műhely I. 100 interjú a mai magyar irodalomból (Budapest, 2014)

Csoóri Sándor: Nekünk ilyen sors adatott

CSOÓRI SÁNDOR- Végül eljutottatok a Rádióig?- El. De ez az út is szürrealista volt. A Ma­karenko utca sarkán, ha jól emlékszem, valami kocsma vagy étterem lehetett. A kirakatában halott rendőrök feküdtek. A Szentkirályi utcá­ból egy fegyveres férfi és egy tizenhat-tizenhét éves cigánylány futott ki, rohant valahová. A lány mezítláb volt és egy lőszeres dobozt cipelt. A Rádió előtt is halottak feküdtek. Az egyiket nemzeti zászlóval takarták le, a mási­kat barna csomagolópapírral. A Rádiónak a Nemzeti Múzeum felőli oldalánál egy ma­gyar tank állt, katonák és csepeli munkások vették körül.- Tehát nem ellenforradalmárok.- Betelefonáltam az írószövetségbe, emléke­zetem szerint Fekete Gyula vette fel a kagylót. Arra kértem, közölje mindenkivel: a Rádió kö­rül nem huligánok és nem fegyveres bandák táboroznak.- Milyen kényszer hatására vetetted bele ma­gadat mindig az eseményekbe?- Az ördög tudja! Említettem neked, hogy a külső változások néhányszor hihetetlen mér­tékben megváltoztatták az életemet. A vakond­túrások mellől a Magas-Tátra közelébe kerültem. Vagy fordítva. S mindennek komoly következ­ményei lettek az életemben. De ha a külső erő­szaknak ilyen a hatása, mért ne mozgósítsuk a belső erőket? Hamvas Béla mondja valame­lyik írásában: „A tett az embert magával ránt­ja. Hová? A következményekbe.” Engem, saj­nos, a kelleténél jobban és többször is belerán­gatott. Ezenkívül lehet, hogy kezdetben Petőfi nemcsak a stílusával hatott rám, hanem az óhajaival is: „Sors, nyiss nekem tért...” Ez nem az elmélyülés, hanem a küzdelem ars poeticája volt. De szerencsére magam is tudtam hatni. Amikor később megismerkedtem a modern költészettel, Juhász Ferenccel, Nagy Lászlóval, hamarosan arra ébredtem rá, hogy nemcsak a közvetlen, a megnevezhető, a történetet szülő cselekedet, a cselekvés egyedül, hanem az is, ami, mondjuk, ötödik áttétel révén érvényesül. Hosszan beszélhetünk itt a nyelvről. A szocia­lizmushoz kötődő politika elszürkítette a nyel­vet is. így győzhetett mindenben a sematiz­mus. Juhász és Nagy Laci ugyanúgy átestek a szocializmusból fakadó fertőzésen, amin át­estem én is, de idősebbek lévén nálam, gyor­sabban kigyógyultak belőle. Megértették, hogy a nyelvet elvenni az embertől ugyanaz, mintha elveszik tőle a termést, az igavonó állatotokat, magát a világot. Tehát igazi lázadás, sorsfordí­tó forradalom lehet az is, ha új nyelven kezde­nek beszélni. Meggyőződésem, hogy az 1956- os forradalomban óriási szerepe volt annak a nyelvi, költői forradalomnak, amely elsö­pörte a közélet uralkodó nyelvét. A kincstári nyelvet, a tiszta nyelvet. Juhász és Nagy László költői nyelve maga volt a mindenséget benyar­galó szabadság. Atomrobbantás a képzetek vi­lágában. Az ő nyomukba lépve tudatosult ben­nem, hogy első kötetem tévút. A Felröppen a madárból még egy fél sort sem emeltem át a válogatott verseim közé.- Ki volt az az író, aki először felfigyelt az írá­saidra? Kik azok a személyiségek, mondhatnám példaképek, akiknek az életműve, irodalmi, tör­ténelmi, esztétikai munkássága, sőt erkölcsisége téged megragadott?- Legelőször Illyés Gyuláról kell szólnom. A pápai teológián tanult egy fiatal papjelölt, Bajusz Benő. 1950-ben adott nekem emlékbe egy Illyés-kötetet, az 1940-ben megjelent Össze­gyűjtött verseket, amelyet majd a hetvenes évek­ben Illyéssel is dedikáltattam. Ahogy korábban említettem, én először József Attilát ismertem meg igazában, utána rögtön Illyést. 1952-ben volt ötvenéves, és írtam egy verset a születése évfordulójára. Természetesen megköszönte. Nemsokára lekerültem a falumba, de aztán újra vissza kellett jönnöm Pestre - a tüdősza­natóriumba. Illyés levélben felajánlotta, hogy szívesen találkozik velem. Egyetlen lehetőség adódott. Amikor megyek Budakeszire, a sza­natóriumba, Pesten találkozunk. Azt hittem, egyedül jön, de Kolozsvári Grandpierre Emil is vele volt. Illyés mindenről érdeklődött, de maradt a találkozónak egy felejthetetlen pilla­nata. Gyula bácsi tudta, hogy szanatóriumba megyek. Szegény voltam, beteg is, egy rossz 193

Next