Csontos János: Nyitott műhely I. 100 interjú a mai magyar irodalomból (Budapest, 2014)
Csoóri Sándor: Nekünk ilyen sors adatott
CSOÓRI SÁNDOR megelevenedett a gondolat, a sors, a történelem, a magyar szellemi élet egy-egy korszaka.- Valamelyik tanulmányodban említetted: furcsasága a sorsnak, hogy a kortárs nem ismeri fel a másik író értékét. Illyés és Németh László nem fogta a József Attila-i világot.- Illyés és József Attila még verset is írtak együtt, mindenféle verses játékot. Ez azt jelenti, hogy akkor nagyon közel voltak egymáshoz. Aztán József Attila nekirontott Babitsnak - ez nyilvánvaló, hogy nem tetszett Illyésnek. Érezte, hogy igazságtalan a bírálat. Németh László is nekiment Babitsnak, csak egészen másképpen, és ezekben a harcokban elhalványult az igazi érték, mert az érzelmek, az indulatok egy kicsit felébük nőttek a műveknek. Gondold meg, hogy kortársainkról mi is aránylag keveset tudunk. Azt tudjuk, hogy ez jó költő, az kevésbé jó, de igazán nem látjuk, hogy teremtett-e világot, vagy pedig csak verseket írt. József Attila elfogadtatásához a költő drámája és tragédiája is kellett. Hogy maga az élet is felhívja a költészetre a figyelmet. A József Attila-i árvaság a XX. századi ember egzisztencialista helyzetét mutatta fel. írtak a francia meg a német egzisztencialisták filozófiai könyveket, de a József Attila-i árvaságnál nincs hitelesebb. A magány, a mindenségben, a társadalomban való egyedülség és az a küzdelem, hogy mégis mindennek felébe tudjon emelkedni, ez a költő legmélyebbről felszakadó személyes élménye volt. Éppen a szanatóriumban írott híres versében van két olyan sor - „Le vagyok győzve, (győzelem ha van) / de nincs, akinek megadjam magam” -, amelynél a XX. században különbet nem írtak.- Mért gondoltad a Kádár-korszakban, hogy inkább nyílt színen kell politizálni, mint különféleföldalatti akciókban?- Nézzük az előzményeket. 1957 végén vagy 1958 tavaszán azzal keresett meg Mezei Bandi, aki akkor Benke Valéria keze alatt dolgozott, hogy konszolidálni kellene az irodalmi életet. S a konszolidációt a fiatalokkal kellene kezdeni, ők a rugalmasabbak, az öregek sokkal nehézkesebbek lennének. Bandit nagyon kedveltem: igazi, elesett ifjú költő volt, de jó gondolkodású. 1956 előtt bejárt hozzám az Új Hang szerkesztőségébe, s el is fogadtam néhány versét közlésre. De folyóiratunkat elsöpörte a november negyedikéi fordulat. Kapcsolatunk továbbra is fenn maradt. Azzal keresett meg, hogy az irodalmi élet megújításához kellene két hiteles fiatal író: egy urbánus és egy népies. Az urbánusok címeres embere Garai Gábor lehetne, a népieseké pedig én. Úgy tudja, hogy Garaival mi jóban vagyunk. Jól tudta, de ott helyben mégis kivert a veríték: Déry, Zelk, Háy Gyula, Fekete Gyula börtönben ül, s közben én egy új kurzus erőtényeként lakodalomba hívom a fiatal írókat. Nem! Ez lehetetlen! „Bandi, erre én alkalmatlan vagyok, kérd fel inkább Váci Miskát!” - mondtam neki. Meg is kérte. Azt már el se mondtam Mezeinek, hogy a Forradalmi Értelmiségi Tanácsban való részvételem miatt többször is berendeltek a Gyorskocsi utcába. November negyediké után az életemet se tudtam elképzelni a jövőben, azt pedig végképp nem, hogy bármilyen hivatalos szerepet elvállaljak.- De hivatalos formákon kívül mégis kerestetek magatoknak új formákat.- Igaz. De kicsit később. Ez volt a Belvárosiasztaltársaság. Megszületését utólag is kegyelmi pillanatnak tartom. Sokan írtak és beszéltek róla, szerintem legszínesebben és legtárgyilagosabban Orbán Ottó. Egymás ellen is együtt és egymásért gondolkodtunk. Ez volt a kávéházi műhely kivételes újdonsága és szabadsága. A kávéházon kívül minden értékes elképzelés és vélemény tilos volt, ott bent pedig őrülten szabad. Ne rémülj meg, ha most egy szentségtörő mondatot hallasz: a Pilvax, a kávéház azért lehetett nevezetesebb hely, mint a Belvárosi, mert hiányzott közülünk egy Petőfi - de másban nem maradtunk el tőle. A Pilvaxban - a koreszmék hatására - a társaság a negyvennyolcas eseményeket készítette elő, a Belvárosiban mi pedig a diktatúrával szemben veszélyeztetett szellemi és művészeti értékeket védtük, mondhatni oroszlánkörmeinkkel. Hadd említsek egy példát. A hatvanas 197