Csontos János: Nyitott műhely I. 100 interjú a mai magyar irodalomból (Budapest, 2014)
Ágh István: A vers háttere
NYITOTT MŰHELY elején adta nekem olvasásra a mártélyi füzetet), meglepődtem, hogy milyen jó költő.- Az esszéíróról, a verset a kritikusnál sokkal jobban - mert belülről - ismerő-érző tudósemberről váltsunk pár szót! Az Ahogy a vers mibennünk című 2000-es könyvedben írod: „Minden vers szerelmes valamiképpen, legalább olyan intenzitású, mint a vágy és kielégülés.”Fejtsd ki ezt egy kicsit jobban!- Nem tudom jobban kifejteni, csak megismételni. Van a versben valami szerelmi viszony.- Benned hogyan születik a vers? El tudnád mondani valamely költeményed születésének a történetét? A megfoganás pillanatától egészen a befejezésig. Hogy egy konkrét példát is mondjak, nekem kimondhatatlanul nagy élményem volt - ez is negyven évvel ezelőtti történet - az újság formátumú miskolci Napjaink két szembenéző oldalán megjelent nagy poémád. Emlékszel-e a születés pillanatára?- Utalni is akartam a majdnem ötszáz soros versem születésére, de te megelőztél. Jó, hogy említetted a Harangszó a tengerészért című poémát. Ez váltott meg engem a költészetnek. Azóta egészen másképpen írok. Ha az azelőttiekhez hasonlót írok, azt is másképpen írom. Ez egyszer csak elkezdett belőlem áradni. Akkor a Népművelési Intézetben voltam könyvtáros, s nem bírtam magammal, mert munkaidőben is azt csináltam. Három hét alatt megírtam. Szinte a szerkezetet is láttam, mert monológokra épült, drámai játéknak mondható. Abból a helyzetből fakadt - fogant? -, amikor elváltam. Otthagyok megint valamit, most már a házasságomat is, nemcsak a falut - a második elhagyás! A rokonságban keringett egy történet. Anyám falujában a molnár fia elment tengerésznek. Hazajött, és az aratás idején találták meg - holtan a gabonában. Már többhetes halott volt, pedig azt hitték róla, hogy visszament a hajóra. Ez adta nekem a keretet, amibe belehelyezhettem mondanivalómat. Amikor az ember elkezd valamit, minden a segítségére van, minden a jó cél érdekében történik. Megvoltak a szavaim, megvolt a történetem. És akkor megismerkedtem a magyar tengerjáró hajó kapitányával, aki a feleségem második unokatestvére volt. Minthogy akkor én még nem voltam a tengeren, az ő történeteiből tudom, hogy mi az a tengerészélet. Erről a számomra is emlékezetes versről még sok mindent tudnék mondani, de inkább a legutóbbi - vagyis legfrissebb - költeményemről szólok. Arról, amely egy nyári élményemnek valamiképpeni verssé változtatása. Címe: Időn túli. Az iszkázi udvaron voltunk a nyáron, a bátyám születésnapjára rendezett emléknapon. Ugyanazon a helyen, ahol én gyerekként éltem, s egyszer nagy lakodalom is volt, melyhez ez a sokadalom hasonlít, csak a résztvevők mások, ismeretlenek. És ebben a helyzetben csak az az egyetlen biztos pont, hogy a hátam mögött ott van a körtefa. Volt egy olyan érzésem, mintha én már a távoli jövőből lennék itt. Egy olyan múltban, amely annak a régi múltnak a jövője.- Meglepő ennek a két versnek - a sok évtizeddel ezelőttinek és a nemrég születettnek - az összekapcsolása. És akkor illő eltöprengenünk a „korszerű” és „korszerűtlen” vers értékén! A dadától tudjuk, hogy a művészetben a dadogó, értelmetlen szavak is összeállhatnak műalkotássá. Ám a „korszerűtlen” vers is lehet korszerű, ha - mondjuk - egy József Attila-i kvalitású költő, éppenséggel József Attila írja. Vallomásod ugyancsak leszögezi: „Én még tartom a József Attila-i törvényt: a vers-világegyetemből mikrokozmosz legyen.” Ez a régies típusú vershez való vonzódásodat mutatja? Vagy József Attila nem régies verset írt?- Mi a régies típusú vagy mi nem, az nem attól függ, hogy éppen milyen izmus van divatban. Az a viszony, amit a József Attila-i törvénnyel kapcsolatban említettem, mindig meg kell, hogy legyen. Még abban is, hogy az ember csak érzi, amikor írja. De nyilvánvalóan nem azt írja meg, amit József Attila mondott. A vers a világ metaforája? A metafora ma nem annyira kedvelt a költők között; helyette a mondat a fő. Erre én azt mondom: a mondat helyett a szerkezet. Tehát sosem az egyik, sosem a másik, hanem együtt hat, ami hat. Éppúgy a szó is 42