Ferdinandy György: Tambo (Budapest, 2021)

F­ erdinandy György új kötete Ferdinandy György régi kötete. De álljunk csak meg egy szóra! Pontosíta­­nom kell, már az elején. Magától értetődően: Ferdinandy György legújabb rövidprózáinak és jegyzeteinek gyűjteménye, a Tambo nem lehet azonos az előző, a Könyv a világ végén címet viselő tavalyi kötettel. Mégis, ha William Butler Yeats ismert kijelentését vesszük alapul, egyből más fénytörést mutat a megállapításom: „Önmagamat tökéletesítem, amikor átdolgozom műveimet.” A nyugati magyar emigráció egyik utolsó élő tagja a Nobel-díjas ír költőhöz és drámaíróhoz hasonlóan vélekedik, hiszen a Tambo vállaltan az életmű hangsúlyos elemeinek újragondolását, to­­vábbírását helyezi a centrumába. Ezért kutat fel régi fekete-fehér felvételeket, megsárgult levele­ket. Ezért nyomozza fel­ feltámadó kedvvel csa­ládja múltját, keresi a „szőrén-szálán, nyomtala­nul” eltűnt rokon, a vélhetőleg spanyolnáthában elhunyt kislány, Sárika emlékét vagy az 1848-as forradalom és szabadságharc idején politikusi pályára lépett dédapa, Ferdinandy Bertalan már nehezen rekonstruálható életútját. Az előző kö­tet egyik írásának még címét is kölcsön veszi: Fehér foltok. Itt, ebben a 2021-es könyvben ezek a betömködésre, átsatírozásra váró hézagok már egy egész ciklust hivatottak jelölni. És a vállalás sikerrel jár: a mellőzött részletek megmutatkoz­nak. Az álmok előhozzák a rég elfeledetteket. A könnycseppek bűntudatot sodornak a felszín­re. Az életmű két „szülőkötetének” (A bolondok királya; Egy sima, egy fordított) újraolvasása pe­dig arra ösztönzi az írót, hogy kiegészítse a „fog­híjas” részleteket. 3000 Ft

Next

/
Oldalképek
Tartalom