Gy. Szabó András: A végakarat (Budapest, 2018)

Ha a teljesség a cél, az aprósá­gokra is figyelni kell, így válik pontossá látásunk, így emel­kednek ki a betűtengerbó'l a széppró­za gyönyörű szigetei. Kisebbek és na­gyobbak, hiszen e kötetben rövidebb novellákra éppúgy akadhatunk, mint kisregényre. Ezek a novellaszigetek hol itt Magyarországon, hol a varázslatok Ázsiájában, a szülő és a gyermek közt ringatózó világtengerben, a török kori fürdőket szemlélő folyókban, a csókok csokonais tréfákat is elbíró sodrásá­ban, vagy épp a felismert női szépség végtelen vizein emelkednek elénk, s hívnak magukhoz. A világ legismertebb könyvének, a Bibliának egy-egy sora pedig egész szigeteket épít a szerzővel együtt utazó számára, s nem meglepő, ha a szerző szülőfalujában is megfor­dulunk egy-egy történek erejéig. A nagy sziget, A végakarat című kisre­gény pedig nem más, mint Giuseppe Tomasi di Lampedusa A párduc című művének folytatási kísérlete, melyben a főszereplő rokon Lampedusa alakjá­val. A párduc nagy toposzával - az élet múlékonyságának tudatosításával - a legnagyobb művekre jellemzően, épp az élet állandó mozgásban lévő, to­vább örökíthető szeretetével hatott Gy. Szabó András írásfolyamatára.

Next