Halmai Tamás: Isten peremén. Iancu Laura költői világa (Budapest, 2019)

Túl a versen

a hazám” — fogalmaz, hasonló lelkülettel, a nevezetes Balla Zsófia-verssor [Ahogyan élek]. Kalász Márton hitvallásával szólva pedig: „hol a hazám? ahova verseim / jól ké­szülnek, hogy héjukban idehaza / érzem ma­gam” [Impromptu]) „Isten fizesse meg az Istennek! a József Attila-i kilátást. Olyan szellemi tájra nyitotta fel szemem, ahol a mindenség lehet földi ha­zám!” (József Attila-i kilátás; 20.) Az „ezer kilométer az identitásom” (A hitval­lásról; 31.) topográfiai realitása és az „Álmodok egy égfedelű házról” (Ag otthonról, avagy a szegény ember inge; 36.) mítoszi ábrándja közt fejük ki a végső (és végzetes voltában szakadatlanul új kezdeteket ígérő), istenféltő tanulság: „Az ember, éljen bárhol is a világon, fel­négyelt és átkeresztelt hazában: csak Vala­kiben lelhet (elveszíthetetlen) otthonra. [...] Aki Valakihez jár haza, az hajlékát soha el nem veszítheti, és mindig Az^öérkezik.” (A% otthonról, avagy a szegény ember inge; 36.) (Lásd még: „Megtanultam futni Istentől Istenhez” [A kegyelemről; 73.].) 87

Next