Iancu Laura: Gerlice. Gyorsröptű írások (Budapest, 2018)
József Attila-i kilátás
JÓZSEF ATTILA-I KILÁTÁS Mi, emberek, kivált azok, akik vándormadarak módjára itt is, ott is meg-megszállunk, de leginkább a levegőben, senkiföldjén zarándokolunk, gyakorta kérdezzük egymástól: Na, és a te hazádé Hol van a te ha%ád? Bizony, nagy bajban vagyunk ilyenkor... Egyszer erre a kérdésre azt találtam felelni, hogy: Ott van a hagám, ahol én vagyok, és azóta. .. azóta nem kíváncsiak a hazámra. Aki születésekor nem világot, csak a létezés lehetőségét kapja, annak „teremtenie” kell világot. Ez a világ éppen olyan törékeny és esetleges lesz, mint maga az alkotója, az ember. De az is előfordul, hogy a világ teremti meg az embert. Ilyen alkotó munkát végzett az én életemben a József Attila Általános Iskola, sőt: Csíkszereda. Két esztendőt töltöttem el a „József Attilába’ ”, mégis túlfizetett: nyelvet és identitást kaptam cserében. Volt az nekem korábban is, természetesen. De, aki még a valamin is túl születik, az ikernek születik, s az ikerléleknek jóból is, rosszból is két adag jut. 1991—1993 között a József Attila Általános Iskola volt a hazám, és semmiben nem szenvedtem hiányt. Szülőfaluban az úgynevezett hálaimának nincsen cifra hagyománya. Amikor az emberek rendkívüli csodát tapasztalnak, köszönetképpen mindössze annyit mondanak: Isten fizesse meg лу 19