Iancu Laura: Szeretföld. Elbeszélés (Budapest, 2011)
A Szeretföld cselekményének helyszíne egy moldvai magyar közösség. A történet egyik szála a háborút túlélő, hazájába visszatérő katona sorsát, a másik a háború közösségre tett hatásait és következményeit beszéli el. Az önmagukban is egységesnek mondható elbeszélések a helyi kollektív emlékezetből származnak. A szerző elsőrendű célja a közösség mentalitásának bemutatása az egyéni és a közösségi élet kritikus eseményeihez kapcsolódó történetek révén. Szeretföldön a háború teremtette káoszt a nép a világ újjáalakítása által próbálta megszüntetni. Az alapkő a templom, amely emberpróbáló kísértések közepette épül. Míg nincs Isten, addig kenyér sincs - a véres háborút éhínség és aszály követte, ami tovább tizedelte a közösséget. Hogy magyarázni és feldolgozni tudják a csapásokat, egyesek bűnbakot keresnek, mások halottlátóhoz zarándokolnak, hogy a háborúról, a jövőről valamiféle hírhez jussanak. Máskor böjtöt fogadnak, önsanyargató életet folytatnak a teljes önkiüresedésig. A végén már több a halott, mint az élő, s mintha az Isten sem akarná már hallani a nyelvet, amelyen megszólítatott. Az eltávolodás és a visszatérés közé elpusztíthatatlan évtizedek rakódtak, a szívek közé szederindák nőttek. Elvadidt, Messiásra váró életek.