Iancu Laura: Szeretföld. Elbeszélés (Budapest, 2011)

A Szeretföld cselekményének hely­színe egy moldvai magyar közös­ség. A történet egyik szála a hábo­rút túlélő, hazájába visszatérő katona sorsát, a másik a háború közösségre tett hatásait és követ­kezményeit beszéli el. Az önma­gukban is egységesnek mondható elbeszélések a helyi kollektív em­lékezetből származnak. A szerző elsőrendű célja a közösség menta­litásának bemutatása az egyéni és a közösségi élet kritikus eseménye­ihez kapcsolódó történetek révén. Szeretföldön a háború teremtet­te káoszt a nép a világ újjáalakí­tása által próbálta megszüntet­ni. Az alapkő a templom, amely emberpróbáló kísértések közepet­te épül. Míg nincs Isten, addig ke­nyér sincs - a véres háborút éhín­ség és aszály követte, ami tovább tizedelte a közösséget. Hogy ma­gyarázni és feldolgozni tudják a csapásokat, egyesek bűnbakot keresnek, mások halottlátóhoz zarándokolnak, hogy a háború­ról, a jövőről valamiféle hírhez jussanak. Máskor böjtöt fogad­nak, önsanyargató életet folytat­nak a teljes önkiüresedésig. A vé­gén már több a halott, mint az élő, s mintha az Isten sem akarná már hallani a nyelvet, amelyen megszólítatott. Az eltávolodás és a visszatérés közé elpusztíthatat­lan évtizedek rakódtak, a szívek közé szederindák nőttek. Elva­­didt, Messiásra váró életek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom