Illyés Gyula: Ítélet előtt (Budapest, 2014)

Illyés Gyula egy 1951-es interjújában azt mondta: „. ..egy nagy regényen dolgozom, illetve dolgoznék, ha másik, sürgősebb munkám miatt félbe nem szakítottam volna. A regény címe ez lesz: ítélet előtt Kezdődik 1935-ben egy magyar faluban, és folytatódik napjainkig, a föld­osztáson és a falu, a falusi emberek átalakulásán keresztül a legfrissebb máig. A könyvből eddig százötven oldal van készen... ” Apám nyilván a Fáklyaláng miatt tette félre a regényt. Az 50-es években azt érezhette, hogy színdarabokkal, a Fáklyalángga/ vagy a Dózsával közvetlenebbül és erőteljesebben tudja közölni az eszméit. A drámák akkori közönségsikere igazolta is a vélekedését. Való­színű azonban, hogy máskor is, többször is megszakí­totta a munkát a tervezett nagy művön, ahogy a fennmaradt gépirat és a kézírás közötti különbség, a fejezetek összekapcsolása, a nevek megváltozta­tása mutatja. Az, hogy a regény elkezdésének ideje a 40-es évek vége, abból is gondolható, mert akkortól fogva apám vidéken keresett nyugalmat, először egy somogyi pusztán, majd Rácegresen, később pedig Tihanyban. Ott lett annyi háborítatlan ideje, ami egy nagyobb lélegzetű munkához szükséges. Akkori prózai írásainak egy része jelzi, hogy megvolt benne a jó szándék, hogy a mindenfelől őt érő sürgetéseknek eleget tegyen, és megírja a magyar vidék életében végbement változá­sokat. A távoli dunántúli pusztai környezet segítette abban, hogy jobban föl tudja idézni gyermekkorának helyszíneit. Ma már nem kell magyarázni, hogy Illyés Gyula, akit prózájában nem a fikció foglalkoztatott el­sősorban, illetve a kitalált történetekben is a világ minél pontosabb megmutatása, miért nem fejezte be ezt az elkezdett művét. De később miért nem vette elő? Az az érzésem, hogy a regény folytatása 1956 után is éppoly megírhatat­­lan maradt. Aki úgy gondolkodott, mint apám, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom