Illyés Gyula: Magyarok. Naplójegyzetek (Budapest, 2016)
Amikor ötévi franciaországi tartózkodás után 1926-ban Illyés Gyula hazatért Magyarországra, alkotópályája gyökeres fordulatot vett. Szembesülvén a magyar nép borzasztó nyomorával, felhagyott az automatikus írással, szürrealista kísérleteivel, és tollát népe felemelésének szolgálatába állította. Az egykéről írott, 1933-as Pusztulás című cikke szellemi földrengést keltett, és nevét országosan ismertté tette. A küzdelemben mellé szegődtek legtehetségesebb kortársai-Féja Géza, Kodolányi János, Németh László, Sinka István, Tamási Áron, Veres Péter-, és a népi írók táborba szerveződtek. A 20. század legjelentősebb magyar szellemi mozgalmát egyebek között a Válasz és a Kelet Népe folyóiratok indulása, az Új Szellemi Front és a Márciusi Front zászlóbontása fémjelzi. A népiek két tűz közé szonáták, egyszerre támadta őket a hivatalos Magyarország és a baloldali ellenzék Ma már klasszikusnak számító nagy művei, a Puszták népe és a Petőfi mellett Illyés számos írásával vette ki részét a kétfrontos küzdelemből. 1933 és 1938 között keletkezett cikkeit, esszéit, naplójegyzeteit Magyarok című kötetébe gyűjtötte össze. A cím rendkívül találó, mert bár számos műfajban alkotott, mindegyikben ugyanazzal a problémakörrel, a magyar sorskérdésekkel viaskodott. A Magyarok semmit sem vesztett fényéből, frissességéből, bámulatos nyelvi erejéből, de kiadását művészi értékén kívül időszerűsége is indokolja. Sorskérdéseinket azóta sem oldottuk meg, csak magunk előtt görgetjük őket. Babus Antal