Illyés Gyula: Oroszország. Útirajz, Naplójegyzetek, Levelek (Budapest, 2019)
„Most már kezd valami képem alakulni erről az országról. Engem persze nem is annyira a rendszer érdekel, mint a nép. Egyszerre angyalian bájos ez és könyörtelen.. Szóval mint minden nép. Állandó lelkesedésben és mélázásban élnek. Olyan dolgok történnek itt, ami másutt elképzelhetetlen. Most például az egész városban nincs cigaretta. Mikor megérkeztünk még rengeteg volt, már épp megszoktam őket, mikor egyszerre nyomuk veszett. Egyetlen üzletben sem találni; vagy csak igen ritkán. Miért? Az árusítók mindenütt nevetve, jókedvűen adják meg a magyarázatot, hogy az egész dohánygyár, a portástól az igazgatóig két hétre szabadságra ment, én már nem is tudom, melyik tenger partjára. Tehát meg kell várni, míg visszajönnek, mert pihenés mindenkinek jár." Illyés Gyula „Mikor Illyés Gyula oroszországi .útjáról hazajövet elkezdte úti rajzainak közlését, újságírói körökben általános és heves volt a felhördülés: a lírikus maradjon lírikus és ne ártsa magát a »szemfüles riporter« mesterségébe. Hiszen útjára nem vitte magával a nélkülözhetetlen szemfület, az újságíró nemzetközileg Szentesített szemellenzőjét, melynek segítségével csak azt és úgy látja meg, a mi és amint állítólag az újságolvasó nagyközönséget érdekli. [...] Nem derül ki más, mint hogy Oroszország is egy ország a világ sokféle birodalmai közt és hogy Illyés Gyula kitűnő író. Lírikus létére megírta az első irodalmi értékű magyar riport-sorozatot. [...] amíg olvasom, nem tudok szabadulni Illyés attitűdjének a bája alól. Annyi melegség, annyi mosolygós megértés, annyi okos részvét, jóindulatú és elfogulatlan kritika: legjobbjaink írtak így a magyar népről, mint Illyés az oroszokról. [...] ez az idilli szépség, ez a meghatározhatatlan jóleső melegség tulajdonképen nem Oroszország, hanem Illyés nagyszerű, humánus művészete, okosan meleg költői egyénisége." Szerb Antal „A szemlélet középpontja az ember és az ember viszonya az új társadalmi rendhez. A legkülönfélébb emberek vonulnak föl, és a róluk kitűnő érzékkel adott portré majdnem globális. Ezek voltunk és ezék vagyunk, így szeretünk, lakunk és kosztolunk, ilyen és ilyen a viszonyunk egymáshoz és a világhoz. Remek és ábrázoló. Ahogy az elnyomottak és üldözöttek iránti testvériséggel eleve rokonszenvez a pópával, és ahogy néhány kérdés után előttünk áll a démoni portré, az a csúcsa az írói sikernek." Radnóti Miklós