Illyés Gyula: Oroszország. Útirajz, Naplójegyzetek, Levelek (Budapest, 2019)
Illyés Mária: A legtárgyilagosabb helyzetjelentés
Ahogy egy-egy korszak saját magát látja és megítéli, ahogy magáról véleményt alkot - a kortárs recepció - nemcsak a művek, hanem az események fogadtatásában is a legkülönösebb. Illyés Gyula Oroszországában - mármint a fent leírt körülmények közt eredetileg megjelent Útirajzban - ma az írónak a várakozó, nyitott, a kor társadalmi igazságtalanságai következtében kialakult baloldali rokonszenvét érezzük, amely őt - fiatal kamaszként - sok kortársához hasonlóan az 1918-1919-es forradalmak hívévé majd később a két háború között fennálló rendszer bírálójává tette. (Azonban ekkor is, e könyvét is a prózáját mindig jellemző távolságtartással írta. Az igazság érdekelte, és nem titkolta a visszásságok feletti meghökkenését sem.) A Szovjetunióban két jelenség látványa bántotta a legjobban: a templomok lerombolása és az elhagyott, az utcára taszított gyermekek nyomorúsága. De felfigyelhetünk más, később már a saját bőrünkön megtapasztalt baljós jelenségekre is; fontosságuk - ránk vetülő árnyaik - akkor még nem voltak láthatóak. Apám írásának két irányból érkező fogadtatása - elutasítás a magyar hivatalosság oldaláról és rokonszenv az ellenzéktől - viszont talán a mindenkori kibékíthetetlen két végletet jellemezte. Az Oroszország megjelenése figyelmet keltett, az útnak a létrejötte, pontosabban maga a meghívás, egy szűkebb körben vegyes érzelmeket kavart föl. Tévedések ezzel kapcsolatban a közelmúltban is zavarták a tisztánlátást. Illyés Gyula nem vallotta kommunistának magát, nem is volt az, József Attila igen. Miért nem ő utazhatott? Illyés Gyula semmiképp nem volt oka annak, hogy József Attilát nem hívták meg az írókongresszusra. Apám hagyatékában fennmaradt - valószínűleg az 1970-es években megfogalmazott de csak később, 2006-ban megjelent - följegyzése erről szól. „Semmi részem nem volt abban, hogy a szovjet írók kongresszusára nem hívták meg József Attilát, hanem csak Nagy Lajost és engem. A saját meghívásom is váratlanul, hihetetlenül ért. Egyszerű ajánlólevél volt, reggel a postás adta át. Magyarország és a Szovjetunió között nem volt diplomáciai viszony. Elképzelhetetlennek látszott, hogy csak útlevelet is kaphatok. Az akkor évek óta bukásra álló Magyarország című lapot Zilahy szerkesztette Szabó Lőrinc segédletével, Zsilinszky, Féja s a már alakuló falukutatók dolgoztatásával. Zilahynak - ha nem a lap tulajdonosának - élénk agya sütötte ki: egy beszámolósorozat az én toliamból a nálunk addig csak vitriollal ábrázolt 409