Ircsik Vilmos: Bűnök és bűnhődések. Elemzések, esszék, tanulmányok a magyar, német és orosz irodalomból (Budapest, 2017)
„Szertedübögni rímeit”
BŰNÖK ÉS BŰNHŐDÉSEK pártkáderek vezényelték le, hanem Illyés Gyula jótékony közreműködése és természetesen József Attila „francia kapcsolatai” siettették. Ez a „francia kapcsolat” éppen olyan természetes és organikus része volt az életműnek és az alkotói útkeresésnek, mint a Thomas Mann-i. Hiszen József Attila köztudottan a szegedi egyetem magyar-francia-filozófia szakán tanult, és nemcsak Villon lázadó, vagabund szelleme ragadta meg, hanem Rimbaud szociális érzékenysége is, akitől a Villon-fordításokkal egy időben lefordítja a Munkásokat, majd A meghökkenteket, de úgyszintén hatott rá a maga modern tájábrázolásával a francia költészet vonzáskörében alkotó belga Verhaeren. Tőle, második műfordítói korszakában az Este című tájverset ülteti magyarra, mintegy ujjgyakorlatként későbbi nagy éjszaka-témáihoz. A francia kiadás 1955-ben jelent meg, és a fordítók között ott van a francia líra színe-java: Cocteau, Eluard, Pierre Emanuel, Jean Rousselot, Guillevic, Tristan Tzara - hogy csak a nálunk legismertebbeket említsük. A neves szerzők egyébként magyar pályatársuk ötvenedik születésnapjára szánták munkájukat, amire a cím is utal: Hommage des poetes francais a Attila József (Francia költők József Attila emlékére). Az értelemszerűen színvonalas munka, az életmű teljes keresztmetszetét bemutató válogatás mind szakmai berkekben, mind a művelt olvasóközönség körében sokat lendített József Attila nemzetközi ismertségén és elismertségén, és némi malíciával azt mondhatni, hogy a korabeli magyar irodalompolitika csak azt fájlalhatta: miért nincs Németország mintájára két Franciaország, amelynek aztán keleti, testvéri felén jelenhetett volna meg József Attila első idegen nyelvű kötete. Talán ez a hiányérzet siettette hivatalos részről a költői műhelyekben már készülőfélben lévő német nyelvű kiadását, hiszen a két világrendszer harcának eme legkiélezettebb korszakában, a minden fronton elkeseredetten legitimitást és önigazolást kereső szocialista tábor, a kultúrától az űrkutatásig, ahol csak lehetett, mániákusan igyekezett lépést tartani a nyugattal. József Attila francia recepciójának hőskorából még megemlítendő, hogy a hatvanas években Guillevic és Rousselot, az antológiában megjelent fordításaikat kibővítve, még külön is kiadott tőle egy-egy kötetet. 142