Jánoki-Kis Viktória: Csend és zivatar. Regény (Budapest, 2024)
MN Jánoki-Kis Viktória első regényének szereplőit életük mély válságában találjuk, a cselekvés első lépcsőfokán, de kétségek béklyójában. Mitévő legyen a családanya, aki elveszítette a házasságába vetett hitét, és nem tud engedelmeskedni a megbocsátás parancsának? Szabadulhat-e gyötrő bűntudatától a férfi, aki felelősnek érzi magát feleségének haláláért? Hogyan ítélhető meg az ember, ha tettei nyomán korai sérülés_ felszínre kerülnek? Az íróra jellemző $j?odon különleges lélektani érzékenységbontakoznak ki előttünk az egymásban fonódó sorsok, miközben a két főszereplő egy nyolcnapos erdei csendtáborban, a Vipassana meditáció gyakorlása során meghatározó élményeinek mélyére tekint. „Akiben ennyi szeretet van egy idegen iránt, az szabad. Annak minden lehetséges. Mert közvetlen kapcsolatban van a szeretet forrásával, és hiába csapták be, alázták meg, árulták el és használták ki, újra föl tud állni. Tovább tud menni. És a szeretetével.nemcsak magát, hanem másokat is meg tud gyógyítani.” E néhány sornyi felismerés a regény gyújtópontja. A törődő figyelemnek ugyanis, amellyel egymás felé fordulhatunk, roppant ereje van. Felfedi a valóságot, közösséget vállal, és cselekedeteivel képes a rászorulót felemelni, megtartani.