Jánosi István - Pusztay János (szerk.): Határtalan magyar irodalom I. (Budapest, 2020)
VI. „A DIASZPÓRA MÚLTJA ÉS JELENE” - Sárközy Péter: Az olaszországi magyar diaszpóra múltja és jelene
AZ OLASZORSZÁGI MAGYAR DIASZPÓRA MÚLTJA ÉS JELENE anyjának és nevelőapjának elvesztése vezethették arra, hogy olaszul írt verseiben már korábban is előforduló kisebb életrajzi utalásokon túl is foglalkozzék magyarságával, hogy mit is jelent számára, olaszul író magyar költőnek lenni, ahogy ő maga fogalmazta meg saját költői identitását. Ennek költői hozadéka az 1995-2004 között írt 12 énekből álló kiseposza, helyesebben, hosszú verse, a tassói Megszabadított Jeruzsálem, és az általa is fordított Ezra Pound Cantosainak stílusát modern formában felidéző La Transilvania liberata (Megszabadított Erdély), mely szinte egyszerre jelent meg 2005-ben olasz és magyar nyelven Szkárosi Endre fordításában (Erdély Aranypora).2" Kemény Tamás családja nem erdélyi származású, és maga is csak most, könyvének magyar kiadása után, annak bemutatására látogatott el Erdély általa megénekelt városaiba. Erdély számára az ifjúkori mesék világa, ahol mint kisgyerek - Jósika, Kemény és Jókai regényei alapján - az aranykort kereste, és keresi talán ma is. Épp ezért tartom kiváló megoldásnak a magyar fordító, Szkárosi Endre címválasztását: Erdély Aranypora, hiszen Kemény Tamás olaszul írt hosszúverse semmiképp sem értelmezhető valamiféle irredenta nosztalgia-műként, melyre a kevésbé művelt román és magyar olvasó a Megszabadított Erdély tassói cím alapján gondolhatott volna. Kemény Tamás esetében a „megszabadított Erdély” nem Babits fogarasi éveinek tordai pogácsás tája, melynek „határát sorompók nem állják”, hanem a gyermekkorától Itáliában élő költő édesanyjától hallott meséinek világa. Művével a költő nem Erdélyt, hanem önmagát kívánja felszabadítani a benne élő fájdalomtól. Bátran elmondhatjuk, hogy Tomaso Kemény, azaz Kemény Tamás, Erdély-eposza a modern olasz költészet egyik legjelentősebb művészi 21 T. Kemény, La Transilvania liberata. Poema epiconirico, Milano Effigie, 2005. Erdély Aranypora, ford. Szkárosi Endre, Arad-Budappest, Irodalmi jelen a Dunáénál közös kiadása, 2005. (Az első két ének a „Rivista di Studi Ungheresi” közölte először az 1999. évi 14. számában. Az eposz később megjelent Tomaso Kemény verseinek magyar fordításkötetében is: A vízözön mondja. Válogatott versek, ford. Szkárosi Endre, Budapest, Magyar Műhely, 2011. 257