Jánosi Zoltán (szerk.): Hit és nemzet. Tőkés László breviáriuma (Budapest, 2017)
VII. "A szeretet szabadsága" - Ady Endre: Új s új lovat
tőkés laszi.o A béli barangszó üzenete'33 1456 derekán a török végveszéllyel fenyegette az egész nyugati kereszténységet. A rettentő veszedelem láttán 111. Callixtus pápa „lelki kereszteshadjáratot” hirdetett, és június 29-én kibocsátott bullájában felhívással fordult a világ keresztényeihez, hogy imádkozzanak a törökök feletti győzelemért. A Bulla orationum - az Imádságok bullája - a déli harangszót is elrendelte. Isten az Ő népe imádságát meghallgatta. Rövid egy hónap múlva, 1456. július 22-én Hunyadi János fényes diadalt aratott Nándorfehérváron. A törökök elleni győztes csata nyomán a déli harangszó az Istenbe vetett hit és a hálaadás jelképévé vált nemzetünk életében. Tragikus történelmünk utóbbi fél évezredének gyászos évfordulóit megszakítván, a Nemzeti Ökumenikus Imaév keretében, idén erre a győzelmi évfordulóra emlékezzünk: Nemzetünk nyomasztó történelmi pesszimizmusán felülemelkedve, hitünk reménységével fogadjuk Mózes bátorító szavát: „Ne rettegjetek és ne féljetek! Az Úr, a ti Istenetek, aki előttetek megy, Ő hadakozik ti érettetek...” (5MÓZ 1,29-30). A kicsiny Dávid is ezzel, az Istenbe vetett, rendületlen hittel mert és nyert a legyőzhetetlen hírében álló Góliáttal szemben. Ebben az évben a déli harangszó egy másik évforduló áldott emlékét is fennen hirdesse! Kereken 400 esztendeje annak, hogy a Bocskai István fejedelem vezette győztes szabadságharc lezárásaképpen, 1606. június 23-án megkötötték a Bécsi békét. „A magyarok Mózese” is azzal a bibliás hittel győzedelmeskedett a nemzetünket létében fenyegető Habsburg-hatalom felett, mely az erdélyi kálvinista reformáció sajátja volt. „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Rm. 8.31). „Ő hadakozik ti érettetek”! Nemzeti és vallásszabadságunk ügyét úgy emelte a magasba Bocskai István, hogy e nélkül vagy nem volnánk, vagy nem azok volnánk, akik vagyunk - magyarságunk és erdélyi létünk volna nélküle elképzelhetetlen. A déli harangszó 550. évfordulóján Isten szavából és őseink példájából jelenkori küzdelmeinkhez és remélt jövendőnkre nézve is hitet és erőt merítünk. Hogyha ez ideig váltig azokat gyászoltuk, „akikért a harang szól”, az Úr kegyelmének esztendejében hadd szóljon a harang: az élőkért. A trianoni Magyarország gyászharangjainak a sírását hadd múlja felül az istenes hit, a hálaadás, a bízó imádság és a „hit nemes harcát” vállaló reménység „déli harangszava”! Erdélyben, az „elnémult harangok” földjén (Nyíró József) különösképpen mély értelme van ennek a győzelmes harangzúgásnak. „Én láttam a futó Erdélyt / majdnem ájultan, s tehetetlen. / Éreztem már a Rém sok iszonyát, / de sohase keservesebben: / mintha fajtám fölött húzták volna / a halálharangot...” - írta Ady Endre a Vér és Arany margójára. „Mint Atlantisz, a rég elsüllyedt ország, / Halljátok? Erdély harangoz a mélyben” - ekképpen ébresztgeti elalvó lelkiismeretünket Reményik Sándor. „Magyar hajósok, hallgatózzatok, / Ha jártok ott fenn, förgeteges éjben: / Erdély harangoz, harangoz, a mélyben.” _________________________________________________________________________VII „A szeretet szabadsága” 133 Tőkés László: Rádióba mondom. 183-185. 3II