Jánosi Zoltán: „Szólítlak, hattyú”. Válogatott írások Nagy László életművéről (Budapest, 2006)
II. "Csillagzó csontú ... medvefiú"
„CSILLAGZÓ CSONTÚ... MEDVEFIÚ 1117 szebb minőség erősítéséért élő és a modern létet iszonyataival és reményeivel együtt a maga összetett teljességében kifejező Bartók Nagy László e verseiben kultúrhéroszi rangúvá emelkedik. „Új rimikájú Sárkányölő”-nek, „öntörvényű konok csillagának nevezi, a magasban „sztratoszférát legyőző szemeit” látja, amint „méri és ellenőrzi a Mindenség zenéjét.” Prózában írt vallomásai pedig e kötődés intellektuális és morális erejének finomabb szálait rajzolják meg. „Elsősorban erkölcsi tartása hatott rám. Zenéjéből tanultam ritmikát, kompozíciót, még aranymetszést is. Zenéje sarkallt arra is, hogy a népköltészetben keressem azokat az értékeket, melyeket fölhasználhatok, erős metaforát, szabad lelkületet.”29 Bartók életműve József Attiláéval együtt mint „a hagyomány és korszerűség harmóniája”30, mint e művész és emberi igény megvalósíthatóságának példái magasodnak előtte. A bartóki sugallat ösztönzi erősen a bolgár útjai után is folytatódó, elmélyült műfordítói tevékenységére is.31 Átlátja ennek távlatosabb, egymás emberi tartalmainak jobb megismerését elősegítő (már-már a multikulturalitás elveire előre tekintő) értelmét: „Ma már a megismerés és összehasonlítás a beavatottak jóvoltából, szellemi és művészeti gyönyörképpen megadatik millióknak.”32 A „bartókiság” nem csupán művészi látásmódot, hanem, akár az emberiségért s a nemzeti közösségért tenni akaró magyar lírai hagyaték, eszmét is jelent számára. Ez az eszme fókuszként vonul be kritikusi, elméleti ítéleteibe is. A történelmi közelmúlt és az adott jelen idő egyik nagy művészeti problémájának, égető hiányának Nagy László azt látja, hogy nemcsak a mindennapokban élő mai ember, hanem a modem művészet sem ismeri az ősművészet, a népművészet jelrendszerét.33 Mivel a művészetet folytonosságnak fogja föl, a történetileg is igazolt jó alapot, a kötődések felismerését a továbblépéshez is nélkülözhetetlenül fontosnak tartja. Ezért fáj számára az archaikus kultúrában teremtett jelrendszerek ismeretének hiánya, s ezért fogadja el a művészetben csak az olyan újításokat, amelyek a hagyományok felismerésére és megbecsülésére is képesek. S ezért nem tud azonosulni azokkal a művészi elvekkel, amelyek csak a szakítást propagálják.34 E felfogása az újklasszicista T. S. Eliotéhoz áll közel. A képző- és építőművészetet érintő írásaiban {Mecénás, de anti, Hol a tulipán ? Hol az építőművészet?) éppúgy jelen van a kultúra kontinuitásának elve és a „bartóki” modell eszméje, mint költészetelméleti jegyzeteiben. Korniss Dezső képeiről szólva például a festő nagy erényeként azt emeli ki, hogy „hű akar marad