Marosi Gyula: A Dunánál. Elbeszélések és novellák (Budapest, 2014)
A budapesti születésű szerző gyermekkorától kezdve sok időt töltött a Börzsöny erdeiben, környező falvaiban és természetesen a lábainál kanyargó Dunánál. E kötet elbeszéléseinek és novelláinak mondhatni főszereplője a csaknem minden írásban megjelenő Duna. A történetek az ifjúkori, vízen töltött kalandozásoktól az ide már szinte hazatérő unokák megjelenéséig tartanak. A bő hatvan évet átfogó időtartam számos politikai-társadalmi változást hozott, az adott időben való alaphelyzetek felvázolása szinte történelmi áttekintést is ad. Az egyes szám első személyben előadott történetek vállaltan önéletírások ez megkívánja az állandó önkontrollt és önvizsgálatot - mellesleg öniróniát is szül. A kötet legvonzóbb részei a természetleírások A magyar irodalom bővelkedik a természet csodáinak megjelenítéseiben: Marosi Gyula pontos rajzai és filmsnittjei mögött felsejlik valami ősáhítatszerű elragadtatás. Az ész mindenható, de rideg uralmát megbontva előbukkan a tudatalatti ősösztön, amely a természet szenvedélyesen érzéki szemlélésében képes rátalálni a természetfelettire. A vizek, párák a növények illatai, a széljárások felhőjátékok és szivárványok a madárhangok, az éjszakai csendek mind az ember életén túli élet bizonyítékai. Meggyőződésünk szerint ezzel a szerelmetes kötettel Marosi Gyula belép a tájegység emlékezetes íróinak sorába.