Murányi Zita: Freedom (Budapest, 2022)
IV. - Az út
szárnyban helyt kapott, faburkolatú kantinban költi el mindennapi betevőjét. Igaz, át is lehet menni. Napi ezer forintért te is meleg kosztot tudhatsz a bendődben. Már amikor meleg a meleg. Egy héten kétszer biztos saláta van az étlapon. De találhatsz fogadra valót a büfékínálatban is: roskadásig pakolt kiflik, teljes kiőrlésű szendvicsfalatkák kínálják maguk. A biogazdálkodással karöltve itt nagy hangsúlyt fektetnek az egészséges táplálkozásra. Kivétel a hamisíthatatlan, agyoncukrozott, dán péksüteményeket, lásd a világ legfinomabbjaként számontartott fahéjas csigát, a kanelsnegle-t, lényegében töméntelen vaj és cukor keveréke, a darazsak is odáig vannak érte, így a pékségek megközelítése szinte lehetetetlen küldetés, belépés után már a zümmögés hallatán menekülök. Aztán gyümölcs gyümölcs hátán, mint az édenkertben, még a vasútállomáson is megveheted az aznapit, és szomjcsillapítónak nektár helyett zéró kóla. Az oktatás 11.25-kor kezdődik újra. Délután fél kettőig nyomjuk a billentyűzetet. Rosszabb esetben hallgatunk. Jegyzetelni csak elvétve szoktunk. Úgyis benne van a tankönyvben. Majd megtanuljátok. Ján kifejezetten optimista. Az indiaiak az első, délelőtti órákra rendre kinn rekednek. Felesleges kilincselni, a trillás létére is mogorváján kulcsra zárja a termet. Majd a szünetben csatlakoznak — mondja lemondóan. Vagy ma 137