Reisinger Attila: A Lajta menti forradalom. Két kisregény (Budapest, 2016)
MAGYAR NAPLÓ Reisinger Attila A LAJTA MENTI FORRADALOM 1956. október 26-án számos vidéki városban sortüzek dördültek, összesen több száz áldozatot és több ezer sebesültet követelve. Mosonmagyaróváron az akkor „zöld ávós”-ként emlegetett határőrök lőttek a tömegbe. Reisinger Attila két kisregényében összesen négy nézőpontból ismerhetjük meg a sortűz körülményeit. A Sötét falevelek - 1956 Kardos Miklós, az akkor alig 16 esztendős ipari tanuló utolsó óráit mutatja be, lírai hangvételben oldva fel az ifjúsága virágában elhunyt fiatalember tragédiáját. A Lajta menti forradalom három túlélő nézőpontjából mutatja be a rettenetét. A fiú egy kisgyermek szemével láttatja a forradalom előzményeit, a határövezet elzárt világát, a beszűkített mozgásteret és azokat a jeleket, amelyek a felkelés közeledtére utaltak. Az Ágnes című fejezet egy asszony visszaemlékezésein alapszik, aki tizenhét évesen vegyült a tüntetők közé, részt vett a felvonuláson, megsebesült a sortűzben, majd negyven évvel a forradalom után tanúként részt vett a volt laktanyaparancsnok ellen indított perben is. A professzor részben egy nyugalmazott egyetemi tanár mondja el emlékeit a tragikus eseményről. Ő is a sortűz sebesültje, csodával határos módon túlélte a mészárlást, majd amikor a kommunizmus összeomlott, lehetővé vált, hogy megölt diáktársainak emlékművet állíthasson.