Reisinger Attila: A Lajta menti forradalom. Két kisregény (Budapest, 2016)

MAGYAR NAPLÓ Reisinger Attila A LAJTA MENTI FORRADALOM 1956. október 26-án számos vi­déki városban sortüzek dördül­tek, összesen több száz áldozatot és több ezer sebesültet köve­telve. Mosonmagyaróváron az akkor „zöld ávós”-ként emlege­tett határőrök lőttek a tömegbe. Reisinger Attila két kisregényé­ben összesen négy nézőpontból ismerhetjük meg a sortűz körül­ményeit. A Sötét falevelek - 1956 Kardos Miklós, az akkor alig 16 eszten­dős ipari tanuló utolsó óráit mu­tatja be, lírai hangvételben oldva fel az ifjúsága virágában elhunyt fiatalember tragédiáját. A Lajta menti forradalom három túlélő nézőpontjából mutatja be a rettenetét. A fiú egy kisgyermek szemével láttatja a forradalom előzményeit, a határövezet elzárt világát, a beszűkített mozgáste­ret és azokat a jeleket, amelyek a felkelés közeledtére utaltak. Az Ágnes című fejezet egy asszony visszaemlékezésein alapszik, aki tizenhét évesen vegyült a tün­tetők közé, részt vett a felvonu­láson, megsebesült a sortűzben, majd negyven évvel a forradalom után tanúként részt vett a volt laktanyaparancsnok ellen indí­tott perben is. A professzor rész­ben egy nyugalmazott egyetemi tanár mondja el emlékeit a tragi­kus eseményről. Ő is a sortűz se­besültje, csodával határos módon túlélte a mészárlást, majd amikor a kommunizmus összeomlott, le­hetővé vált, hogy megölt diáktár­sainak emlékművet állíthasson.

Next