Reisinger Attila: Az út végén a Nap. Kisregény (Budapest, 2014)
A regény cselekménye igaz történeten alapul, a főszereplő, Nyírő István (1895-1978) a szerző rokona volt. A Nagy Háború kitörésekor az orosz frontra került, ahol 1916-ban fogságba esett. Hadifogolyként az oroszországi Orenburgba vitték, ahol - kosárfonó tudományának köszönhetően - tűrhető körülmények közé került, és szerencsésen elkerülték a pusztító ján’ányok is. A hadifogolytáborban érte az 1917-es bolsevik forradalom, amely megosztotta a foglyokat is. Katonatársával, Herlicska Jánossal együtt Frunze lovas hadseregének egyik különítményéhez sorozták be. Mivel ők sosem voltak lovas katonák, a hadtápszekerekre kerültek, így tevőlegesen nem kellett részt venniük a nontád népek kifosztásában. Még a vörös egységgel keltek át a Volgán, de az ott élő kalmükök a különítményt lemészárolták Csodával határos módon megmenekültek, és a veszély elmúltával gyalog indultak el a Fekete-tenger felé, mindig csak a lemenő napot követve, mert tudták, hogy Odesszában magyar csapatok állomásoznak. A regényt, mint a Nagy Háború egyik igaz és emberközeli történetét, az 1. világháború centenáriuma alkalmából jelentetjük meg.