Rosonczy Ildikó (szerk.): Az év esszéi 2012. Antológia (Budapest, 2012)
Csendes Csaba: Midasz király birodalma: Magyarország
Az év esszéi 2012 Meglehet, a keresztény időszámítás szerinti harmadik évezredet a Föld nevű bolygón az éhség évezredének fogják elnevezni. „Már kétmilliárd ember kötöz itt...” - így számlálta alig hetvenhárom éve József Attila a Föld lakóit. A kétmilliárdból azóta /zéímilliárd ember lett. A harmadik évezred második évtizedének kezdetén a Földön több az alultáplált és éhező ember, mint ahányan hetvenhárom éve, József Attila említett verse megszületésének esztendejében glóbuszunkon összesen (kétmilliárdan) éltek. Az élelmiszer és az ivóvíz értéke soha nem látott magasságokba emelkedett, s nem kell hozzá jósnak lenni, hiszen előre látható, ahogyan nő a Föld lakossága - már hétmilliárd! -, úgy nő az éhezők, szomjazok száma, s úgy nő velük együtt az élelem és az ivóvíz értéke. A világ úgyszólván valamennyi országában folyamatos élelmiszer-áremelkedés tapasztalható. Mindez tovább növelheti a jó minőségű magyar termőföldek, a mezőgazdasági termékeket feldolgozó hazai ipar, mint a feldolgozóipar számára alapanyagot termelő magyar agrárgazdaságok értékét, együttesen pedig a magyar nemzetgazdaság erejét. Termőföld és éhezés „Nevetséges vagy inkább szomorú dolognak kell-e mondani, ha valaki nagyszámú gúlája (értsd ’gulyája’) s tölt gabonavermei mellett is koplal vagy szinte éhen hal?” - kérdezte 1829-ben Széchenyi István a Hitel című értekezésének bevezetésében. A kérdés - az időközben eltelt száznyolcvan év ellenére - sajnos Magyarországon időszerűbb, mint valaha. Európa szívében egyedül Magyarország akkora termőterülettel rendelkezik, amelyen legkevesebb ötvenmillió ember táplálékát lehetne évről évre megtermelni a jelenlegi termelési színvonalon is. És akkor azzal a ténnyel nem 272