Salamon Konrád: A harmadik úton. Magyar irodalmi és történemi sorsfordulók (Tanulmányok, esszék, cikkek) (Budapest, 2011)
A népi gondolatkörben
Töprengés a népiségről - Kodály Zoltán nyomán István, Gárdonyi Géza és mások müveiben. Móricz volt az első, aki az elbeszélés műfajában uralkodóvá tudta tenni a népiség irányát, s ezzel utat tört a két világháború közti, ugyancsak a népiség jegyében kibontakozó prózairodalom számára, miközben maga is eljutott a Sáraranytól az Erdélyig és a Boldog emberig. Ez utóbbinak olvastán Kodály így kiáltott fel: „ez volt az első írásmű, amely végre mélyebben belevilágított ebbe a világba. Számtalan helyen kellett felkiáltanom, hogy ez így van, így láttam én is; és annak, aki valami fogalmat akar szerezni erről a ma már omladozó kultúráról, ezt a könyvet kell majd lapoznia.”16 A magyar prózairodalom két világháború közt kiteljesedő népiségét természetesen nemcsak a népi írók művei jelentik (Darvas József, Illyés Gyula, Kodolányi János, Németh László, Szabó Pál, Tamási Áron, Veres Péter), de Nagy Lajos és Tersánszky J. Jenő írása éppúgy, mint Kassák Lajos Egy ember élete című munkája. Míg a magyar próza népisége Móriczcal visszanyúlt az 1918-as őszirózsás forradalmat megelőző progresszióba, addig a líra Ady költészetének lezártával, valamint a forradalom bukásával és Trianonnal, azaz „haza és haladás” tragédiájának bekövetkeztével, zsákutcába jutott. Ebből az elidegenedett állapotból Erdélyi József vezette ki a népköltészet és a hagyomány átélésének eszközeivel, de a költészet népiségének új szintézisét József Attila és Illyés Gyula teremtették meg. A kérdésről érdemes meghallgatni az akkor kommunista József Attila véleményét, különösen annak utolsó mondatát: „A népművészet a múlté, a polgári művészet a jelené, és a proletár művészeté a jövő. A proletárművészet ősét a népművészetben látja, hiszen a népművészet hagyományosan kollektív. A népművészet a felgyülemlett, jelen lévő múlt, hatékony emlék, mely irányítja a jövőt.”17 16 Kodály Zoltán: Vallomás = K. Z.: i. m., 65-66. 17 József Attila: Fiatalságunk és a népművészet = J. A.: Irodalom és szocializmus, Budapest, 1967, 77. 19