Serfőző Simon: Arcunk. Összegyűjtött versek 1959-2019 (Budapest, 2019)
Megfordult égtájak - 2000-es évek
A becsületet a hazugság leszólja, s az igazmondásra ugyancsak rájár a rúd. Keserű szabadság ez. Hisz mint ennek előtte, ma szabadabban élünk-e? Csak a póráz hosszabb, az se sokkal. Kötélvégre fogottaknak, József Attila bátorítónk a szembefordulásban: ne hajtsunk fejet a megadásnak! S példája az óra pontosságú szólásnak, akárcsak a kötelességtudásnak: nem magunkért, hanem egymásért vagyunk. Különben - a veszély már minden égtáj felől fenyeget - felszámolódunk a magahitt önzésben. Versei értünk szólnak. Szólnának, ha mesterlegényeink - béléséből a kabátot - nem fordítanák ki minduntalan. Nem a félrevezetés divatolna. S a görbe számítana egyenesnek, pihének a sörte. Nem a rövid hazudná magát hosszúnak, s petrólámpa akarna világítani a Napnak. Költőnek: szókimondónak lenni nem volt jó sosem. József Attila is megkeserülte, hogy kikerülte az alja világot, s dacolt a mindent megrontó idővel. Becsüljük-e érte, amire az élete ráment? Sudarasodik-e fákban, betonként bennünk megkötött-e? Nyelvemre ráégnek a szavak, a só kiver. Amikor nincs más Hová fordulhatnék, szavaimmal kihez? Ki hallgatna meg, ha én magamat nem? 312