Szakolczay Lajos: Korunk farsangja. Tanulmányok, esszék kritikák (Budapest, 2016)
A világ gyémánttengelye. József Attila 111
EGY ÉRDEKES JÓZSEF ATTILA-KÖTET nagy bűn volt eddig Petőfiről és Adyról hallgatni.” Egy ma már teljesen ismeretlen költő, a Zomborban élt Huszár Sándor a folyóirat első - akkor még kimondottan ifjúsági arcélű - évfolyamában igaz, hogy tanulmányt szentelt a Vér és Arany poétájának (Ady Endre jelentősége és szerepe a mai magyar irodalomban), s Ady harcait vizsgálva, bátran kimondta: „korunk legnagyobb lírikusa”, de mintha e korai - a lap indulását tekintve hamar eszmélő - felfedezés csak a Híd-könyvtár Ady-verseivel kapta volna meg a megfelelő hangsúlyt. A könyvet, melyhez Malusev Cvetko írt bevezetőt (és ő is válogatta), szintén Fekete Béla (Stern Emil) méltatta, méghozzá úgy, hogy A Híd-könyvtár Adyfüzetének margójára címmel tanulmányt írt (1939. október). Stern Emil (Fekete Béla) József Attila-válogatásához mit lehet hozzáfűzni? Kis terjedelmű, de jól szerkesztett és válogatott munka, igazi népkönyv. Aki ismeri a korai vajdasági viszonyokat (a Szenteleky Kornél által annyiszor szólított álmos Bácskát), az tudja, hogy mit jelentett egy ilyen nagyobb olvasóközönségnek készült verseskönyv. Mértéket mindenképpen, hiszen a válogatás - időrendi sorrendben - a nagy verseket fogja egybe: a Tiszta szív veitől a Hazámig és a Kész a leltárig. Nem tagadható az „irányzatos”, proletár jelleg sem, a folyóiratnak evvel is célja volt: a gyönyörködtetésen kívül saját munkájuk igazolása. (1981) 15