Szakolczay Lajos: Korunk farsangja. Tanulmányok, esszék kritikák (Budapest, 2016)
A világ gyémánttengelye. József Attila 111
SZÖVEGGONDOZÁS - BRILIÁNS KÖLTŐARC József Attila Összes versei I-II1. A magyar irodalom és - nyugodtan mondjuk ki - a huszadik század zsenije, József Attila végre megkapta azt a ragjához méltó kritikai kiadást, amely a legteljesebb filológiai apparátussal őrködik az életmű egészén. Most már, szerencsére, nem kell politikai okokból egyes verseket elhallgatni, illetve süllyesztőbe tenni (Nem! Nem! Soha!), és az istenkereső proletárarc is jóval bonyolultabb annál, mint ahogyan a különféle kurzusok, politikai irányzatok igyekeztek azt a maguk képére satírozni, meghamisítván ezzel a világra tárt líra összetettségét. A mostani, szemre is szép - levegősen tördelt - kiadást az a filológus, Stoll Béla jegyzi, aki már jó ideje tudós búvárlója a versek sorrendiségének (szinte napról napra ismerjük általa József Attila írásos tevékenységét): annak a naptárnak, amely logikusan illeszti egymás mellé, figyelvén a megannyi változatra, a költeményeket. Ez a kritikai kiadás immár negyedik a sorban. Aki a kezdeti - halovány - erőlködést (1952; Waldapfel József és Szabolcsi Miklós) összeveti az új, tiszta és világos József Attila-képpel, az örömmel tapasztalja: nem csupán az idő és a politika „Húzd meg, ereszd meg!”-je változott, ám évtizedek alatt igencsak bővült - közlések és kéziratok kerültek elő -, mit több, gazdagabbá vált A Dunánál költőjének líraegésze is. Stoll, a lelkiismeretes szerkesztő, az egyetlen írásjelért vagy betűváltozatért egész levelezést folytató textológus természetesen támaszkodott a korábbi nagy összefoglalások - leginkább a Péter László nevével fémjelzett opuszok - eredményeire, fölfedezéseire. És mindazon kutatók meglátásaira és bírálataira - Szabolcsitól Tverdota Györgyig és Szőke Györgyig hosszú a sor -, akik a versek sorrendiségét, az egész és a változat közötti összefüggést, arányt stb. taglalva akár csak egyetlen 21