Szakolczay Lajos: Korunk farsangja. Tanulmányok, esszék kritikák (Budapest, 2016)
A világ gyémánttengelye. József Attila 111
KORUNK FARSANGJA „találattal” is közelebb vittek bennünket az időtállóbb József Attila-kép megformálásához. Az új, eddigi tudásunk szerint legpontosabb és legvilágosabb kritikai kiadás szerkezetében is átlátható. Az első kötet az 1916 és 1927 között született verseket közli, a második az 1927-1937-ig írottakat fogja egybe (minden vers alatt, amolyan megvilágosító „lábjegyzetként” a különféle szövegváltozatok, kiadásbeli eltérések, nyomdai rontások sora és a közlést hitelesítő alapmű adatai). A harmadik kötetben a rögtönzések, tréfák, személyes érdekű apróságok kaptak helyet; és nem utolsósorban az a hatalmas jegyzetanyag, ami minden ilyen jellegű kiadás sava-borsa. Ez utóbbi - olvasmánynak is színes - kör az emlékezésekből, anekdotákból, levélrészletekből, különféle hivatalos és félhivatalos jegyzőkönyvektől stb. kerekedett ki. Minthogy minden adat, még a legkisebb mozzanat is, a jobb megértést szolgálja, ebből a szempontból szinte nincs is különbség valamely családi intimitást közlő sor, Juhász Gyula előszava (A szépség koldusa) vagy a költőnek a budapesti ítélőtáblához írott fellebbezése közt (Lázadó Krisztus-pere). Irodalomtörténet drámába, sorsba ágyazva. A legkisebb, szakembernek szinte értéktelen közlésben is ott egy gondolkodás, egy bravúrra is kész, tüneményes szellem megannyi jellemzője. Az utolsó pillanatban elkészült „alkalmi” versek - a költőt a határidő igencsak sürgette - arról tanúskodnak, hogy ebben a briliáns elmében szinte „megrendelésre” vártak a költemények. Egyetlen ilyen hívó gesztus is elég volt a remekmű létrejöttéhez (A Dunánál; Thomas Mann üdvözlése). Stoll Béla imponáló munkát végzett, és eredményeit el is kell fogadnunk. Ám ez nem jelenti azt, hogy minden kérdésben neki van igaza. (Alighanem együtt tudjuk igazán József Attilát.) Péter Lászlónak eme könyvről írott kritikája - Csodaszarvas - József Attila és a dzsembori (Magyar Nemzet, 2005. jún. 11.), - elég logikusan, a filológiai és a történeti tényeket fölsorakoztatva, arra a megállapításra jut, hogy A csodaszarvasnak - miként volt az 1984-es kiadásban - közvetlenül az Óda után van a meggyőző helye. 22