Szakolczay Lajos: Korunk farsangja. Tanulmányok, esszék kritikák (Budapest, 2016)
A világ gyémánttengelye. József Attila 111
„MIÉRT NEM BÁNTOK VELEM RENDESEN?” Öngyógyító kísérlet: a pszichoanalitikus napló József Attila 1936. május 22-én, pénteken tizenkét óra előtt nyolc perccel a Japán kávéház egyik asztalánál „naplóírásba” kezdett. Mi volt a célja? Föltehetően autoterápia. A szakmában és némileg a köztudatban is ez a mű a Szabad-ötletek két ülésben címmel volt ismert, de egészében csak néhány éve jelent meg először. Kiadását - noha Németh Andor, a költő jó barátja már 1938-ban közzétett belőle egy részletet az Újságban - sok évtizedes nagy vita előzte meg. Az egyik tábor (Németh Andor, József Jolán, Szabolcsi Miklós) úgy vélte, hogy csak válogatást szabad adni a „kísérteties irományból”, melynek „legnagyobb része a nyilvánosság elé nem tartozó kórlelet” (Szabolcsi), ezzel védve a költő személyiségét. A másik tábor viszont úgy érvelt, hogy nincs helye a titkolódzásnak, a Szabad-ötletek jegyzéke éppúgy beletartozik az életműbe, mint bármelyik vers. Sőt nem egy irodalmár József pszichoanalitikus öngyógyító kísérletét valódi, esztétikai értéket is hordozó műként értékelte. így Sárközy Péter „döbbenetes erejű szabadversként”, a vajdasági Bori Imre pedig „szürrealista alkotásként”. Minthogy az első, több mint ötven évvel ezelőtti részpublikáció után József Attila „pszichoanalitikus önvallomása”, itt-ott szamizdatként terjedve, az amerikai Arkánumban is - jóllehet hiányosan, eltorzult szöveggel - megjelent, nem volt érdemes tovább halogatni az egész szöveg napvilágra bocsátását. Végre előttünk a szöveg, több kiadásban is. Ismételt olvasása után is csak annyit tudunk megjegyezni (a Szabad-ötletek jegyzéke publikálásával természetesen egyetértünk), hogy fölforgató, mi több, megrázó erejű mű. Töredékességében, a gondolat bakugrásában is az. Hogy műalkotás volna, miként a föntebb már idézett Bori Imre és Sárközy Péter véli? Aligha hiszem. Inkább helyenként költői erővel megírt 24