Szakolczay Lajos: Korunk farsangja. Tanulmányok, esszék kritikák (Budapest, 2016)
A világ gyémánttengelye. József Attila 111
MAJD ELJÖN ÉRTEM... Az ismeretlen József Attila A félezer oldalas tanulmánykötet, amelynek egy része József Attilaszövegközlés, imponáló gazdagsággal mutatja az életmű teljes föltárására tett kísérletet. A szerkesztők, Horváth Iván és Tverdota György arra törekedtek, hogy a legkisebb fehér folt is eltűnjék az egyetemes magyar irodalom egyik legnagyobb alkotójának térképéről. Szakítottak a bűnbakkeresés hagyományával, József Attilát - és életművét - meg akarták tisztítani az évtizedek alatt rárakódott mindenfajta salaktól. A költőt, akit sokszor a politika emelt hősi pózban piedesztálra, érző, szenvedő, zseniális és meghökkentő műveket egyaránt létrehozó művészként közelítették meg, akinek „botlása” is érték, része a magyar kultúrának. A különféle szempontok szerint vizsgálódó szakembergárdát is úgy toborozták - mindnyájan az életmű jó ismerői, akik nem egy tanulmányban bizonyították illetékességüket -, hogy megfeleljenek azoknak a követelményeknek, amelyek nélkül nem teremthető meg egy új, az eddiginél sokkal árnyaltabb József Attila-kép. Akár tetszik, akár nem, modern lett ez az arc - összes „sebével” is huszadik századi. Lehet vitatni, vitatták is, föltűnő élességét, mondván: a szakember (különösen a pszichológus) nagyítója olyan „kényes”, „nem a nagyközönség elé való” részleteket is megmutat rajta, amely beárnyékolhatja a remekmívű költeményeket. Ám egyet nem lehet, kétségbe vonni a föltáró munka őszinteségét, hitelét. Hiszen a megannyi vizsgálódás egyetlen célt szolgált: József Attilát kiemelni a „gyógyíthatatlan elmebeteg” (Rapaport Samu, Gyömrői Edit) kategóriájából, s a skizofréniát mint diagnózist (Bak Róbert) is megkérdőjelezve „a pszichózis határán járó”, „határeseti neurózisban szenvedő (Bókay Antal, Stark András - Jádi Ferenc) emberként-művészként kezelni. 27