Szakolczay Lajos: Korunk farsangja. Tanulmányok, esszék kritikák (Budapest, 2016)
A világ gyémánttengelye. József Attila 111
KORUNK FARSANGJA összeköltözés, pénzzavar stb. - szinte folytonos a lobogás. Jolán 1936 végén az alábbi sorokat küldi Hódmezővásárhelyről férjének: „Édes, Te, vajon hazatalálok-e hozzád, kitárod-e előttem az ajtót, vetsz-e nekem ágyat, adsz-e a poharadból inni, megosztod-e velem minden feladatodat, megtalálom-e Benned az én otthonomat, ahol megnyugodhatok és kipihenhetem magam?” És három évvel később is tollára szalad, bár akkorra már sok minden megtépázta szerelmüket, egy szép vallomás: „Látod, engem jóvá tett a rád való emlékezés, én már csak ebben élek, ezért élek, mert Te voltál. Ami megmaradt bennem, az oly tündöklő belőled, mint Attila szelleme, ami átitatott egészen. Halhatatlan testvérem és halhatatlan szerelmem.” Bányai 1940 november elején, amikor már véglegessé vált a szakításuk, azt várja, hogy ürességének a halál vessen véget, de addig is vádol: „Tovább hazudozol?! Elítélted magad akkor, s ne vádolj mást. Inkább üresítsd meg a szíved, semmint becsapjál vele mást (mint velem tetted). - Adósom vagy: asszony, ember, Isten, világ, élet: te voltál.” A dokumentumkötet legizgalmasabb, s alighanem legértékesebb része az, amely a családi leveleket fogja magába: Bányai László, József Jolán, József Etelka és Makai Ödön 1930 és 1942 közt írott episztoláit. A fönt már jelzett szerelmi regénynek szinte minden sora valamiképpen kapcsolatba van az irodalomtörténettel, hiszen a házasság drámáján kívül valamennyire megvilágítja a József család tragédiáját is. Nem beszélve a hitelesnek látszó, bár csak villanásnyi arcképekről (Szántó Judit). Viszont Bányai László írói sorsa iránt se maradhat az olvasó érzéketlen. Akinek legnagyobb tragédiája az volt, hogy rokonként került közel József Attilához, ám ezt a viszonyt - személyét sokszor indokolatlanul előtérbe tolva - kibeszélhetetlen?, kegyeletsértő?, túlontúl éles vagy intimpistáskodó? titkok, valós és kevésbé valós mozzanatok egybemosásával akarta érvényes íróéletrajzzá tenni. A Négyszemközt József Attilával (1943), bár több író (Tersánszky Józsi Jenő, Berda József, Berczeli Anzelm Károly) szavatolta a benne megrajzolt József Attila-kép hitelét, a kritika által egyöntetűen elmarasztaltatott. Félig-32