Szakolczay Lajos: Korunk farsangja. Tanulmányok, esszék kritikák (Budapest, 2016)
A világ gyémánttengelye. József Attila 111
HÉT ÉV JÓZSEF ATTILA KÖZELÉBEN... meddig jogosan, hiszen az önimádó gesztus, az öntömjénezés, az örökké sértett alapállásból való szólás csak rontott az összképen. Minthogy kortörténet, az egészet, teljes terjedelmében, akár igazat írt Bányai, akár nem, ki kellene adni. Nélküle a József Attiláról való is_ meretünk-tudásunk nem teljes. (Amit az itt közölt részletek csak megerősítenek.) Bányai László tragédiáját, amelybe nemcsak a tévesztett írószerep játszott bele, hanem az irodalmárnak az idő múlásával egyre fokozódó üldözési mániája is, a könyvben közreadott írói dokumentumok érzékletesen bizonyítják. Úgy is, mint a kötet legkeserűbb olvasmányai. Vélt vagy valódi ellenfeleihez képest Bányai elég sokáig élt - József Jolán 1950 nyarán bekövetkezett halálát csaknem harminc évvel élte túl -, volt ideje jogosan harcolni (például a József Jolánnal átíratott életrajz meghamisított József Attila-képe ellen) és arra is - mellőzöttség ide vagy oda -, hogy a sértett író pózában tetszelegjen. Bár élete végén, a „mindennel felérő örökség” gazdagító hatását hangsúlyozva, sorsával megbékélt, nem hagyhatta könnyen el a földi tereket. Nem, mert miközben - miként a Veres Péternek írott nyílt levele (1955) mondja - ítéletet és végrehajtást kért, „ az áldatlan ügynek szigorú kivizsgálását és végleges elintézését”, képtelen volt saját magával szembenézni, holott alighanem csak ez hozhatott volna örökké háborgó lelkének föloldozást. (1995) 33