Szakolczay Lajos: Korunk farsangja. Tanulmányok, esszék kritikák (Budapest, 2016)

A világ gyémánttengelye. József Attila 111

HÉT ÉV JÓZSEF ATTILA KÖZELÉBEN... meddig jogosan, hiszen az önimádó gesztus, az öntömjénezés, az örökké sértett alapállásból való szólás csak rontott az összképen. Mint­hogy kortörténet, az egészet, teljes terjedelmében, akár igazat írt Bányai, akár nem, ki kellene adni. Nélküle a József Attiláról való is_ meretünk-tudásunk nem teljes. (Amit az itt közölt részletek csak meg­erősítenek.) Bányai László tragédiáját, amelybe nemcsak a tévesztett írószerep játszott bele, hanem az irodalmárnak az idő múlásával egyre fokozódó üldözési mániája is, a könyvben közreadott írói dokumentumok érzék­letesen bizonyítják. Úgy is, mint a kötet legkeserűbb olvasmányai. Vélt vagy valódi ellenfeleihez képest Bányai elég sokáig élt - József Jolán 1950 nyarán bekövetkezett halálát csaknem harminc évvel élte túl -, volt ideje jogosan harcolni (például a József Jolánnal átíratott életrajz meghamisított József Attila-képe ellen) és arra is - mellőzöttség ide vagy oda -, hogy a sértett író pózában tetszelegjen. Bár élete végén, a „mindennel felérő örökség” gazdagító hatását hangsúlyozva, sorsával megbékélt, nem hagyhatta könnyen el a földi tereket. Nem, mert miköz­ben - miként a Veres Péternek írott nyílt levele (1955) mondja - ítéletet és végrehajtást kért, „ az áldatlan ügynek szigorú kivizsgálását és vég­leges elintézését”, képtelen volt saját magával szembenézni, holott alig­hanem csak ez hozhatott volna örökké háborgó lelkének föloldozást. (1995) 33

Next