Szakolczay Lajos: Korunk farsangja. Tanulmányok, esszék kritikák (Budapest, 2016)

A világ gyémánttengelye. József Attila 111

hogy a nehéztüzérség ágyúi mellett megannyi tarack is eldördült több mint kétséges. A gyors eszmekirajzásoknak mindig megvan a hátulütője, hiszen a sebtiben így vagy úgy alakuló igazodás csupán a kinyilatkoztatást ismeri, a vizsgálandó, töprengő hang majdnem mindig rejtve marad. (Ne feledjük, „A Dunánál” című kötet anyaga előadás és vallomás formájában akkor - éppen a költő 89. születésnapján! - került terítékre, amikor a politikai felhangú beszédeknek-írásoknak akarva­­akaratlan rendszerváltó szerepük is volt.) Azon még csak el lehet gon­dolkodni, amit Petri György mondott - „az évek múltával, sok rágódás után rátaláltam valódi alkatrokonságomra (sic!) József Attilával” -, ám Esterházy Péter kékharisnya-íe(jegyzése távol visz a zseniális életmű­től, hiszen az író a napi politika melencéjében próbálja édestésztává gyúrni azt, ami nem oda való. „Számunkra, számomra a kommuniz­mus sosem jelentett semmit, a szocializmus se, legföljebb egy rémál­mot, ám József Attila föltehetően ma is szocialista volna, ami, hogy otromba legyek, korántsem jelentené azt, hogy az MSZP-re szavazna, de biztos befutót garantálna számára mondjuk a Parabola című tévémű­sorban, idegenszívü mocskolódóként.” Hogy múzeumba kívánkoznék, akár csak elrettentő példaként is, a fönti eszmefuttatás, kétlem. A blöff szintjén viszont érdekes, főképp talán azért, mert megmagyaráz valamit a József Attila ürügyén ezer szilánkra bontható, hisztériás korunkból. Amikor a konferenciát azért hívják össze, mert egy háborodott múzeumi teremőr - kivagyiságból, rossz ízű tréfaként vagy az épp akkori kulturális politika lejáratására? - olyasmit talált mondani, hogy a költő kéziratai a pincébe kerültek, az életművét bemutató állandó kiállítás meg lebontatott. Tehát bizonyítani kellett a József Attila-életmű és -kutatás elevenségét, s ha nincs is kerek évforduló, azt, hogy A Dunánál költője szellemi életünknek fontos része, s töretlenül folyik a művészetét föltáró, a homályban maradt részeket megvilágítani igyekvő munka. A legnagyobb nyereség, kétség nem férhet hozzá, A Dunánál című vers kéziratának hazakerülése. Ez az örökbecsű költemény, amely hajda­nán programversként a Szép Szó 1936-os könyvnapi számát vezette be, ___________________________________________________„A DUNANAL” 35

Next