Szakolczay Lajos: Korunk farsangja. Tanulmányok, esszék kritikák (Budapest, 2016)
A világ gyémánttengelye. József Attila 111
KORUNK FARSANGJA Tverdota Györgyöt arra késztette, hogy „az emlékezet, az emlékezés, a múlt, a tradíció kérdése” felől vizsgálja meg az óda alkotáslélektani mechanizmusát. A múltat be kell vallani című tanulmány (miként a Kortársban megjelent egyik változata is - 1994. 7. sz.) kitünően példázza, hogy még mindig lehet - a százszor átreflektorozott életmű százegyedik boncolásakor is - újat mondani, ha a tudósban a filológia iránti alázat intuícióval párosul. Tverdota nem csupán arra volt kíváncsi, hogy 1936 májusában miként fért meg a költőben „A Dunánál derűs, bizakodó kozmosza” a „pszichoanalitikus iratokban önnön leikéből felidézett káosszal” - leszögezi, valójában a két József Attila: egy -, hanem arra is, hogy a múlthoz való affirmativ viszony mindkét változata (vagyis a bergsoni ihletésű és a freudi) miként van jelen a lírikus gondolkodásában. Bergson Anyag és emlékezetének fölfejtése, vagyis a tanulság, hogy a francia filozófus folyton jelen-múlt-jövő hármasságában gondolkodik, világosította meg a tanulmányírót: „ezt a hármasságot fedezhetjük fel A Dunánál című versben is”. A kései József Attilaversek emlékezésfolyamatát elemezvén legjobban Szőke György erősíti meg Tverdota igazát, amikor újólag leszögezi: „Életrajz és költészet között nincs, nem is lehet közvetlen lineáris összefüggés”. Igen fontos, ha nem a kötet legjobb tanulmánya, Beney Zsuzsa írása (József Attila: Flóra). Ő - legtöbb meghívott költőtársával ellentétben - nemcsak vallani akar, hanem a lényeg kimondásával fölfedezésszerűen ünnepelni. Illyés Gyuláné könyve, a József Attila utolsó hónapjairól óta elég sokat tudunk a Kozmutza Flóra-József Attila kapcsolatról, de csak Beney, az orvos-költőt a filosszal egyesítő éles látásával áll előttünk ilyen egyértelműen az egyes korszakok szerelmes versei közti különbség. Amíg - hangzik a megállapítás - a Gyömrői Edit- és Vágó Márta-versekben „a szerelem és a pusztítás tehetetlen vágya összefonódik, ugyanazon érzelem két arca” a Flóraversekben különválik. Vagyis „a felujjongó, szinte áhítatos öröm mellett az attól függetlenül feltörő agresszió” e költemények sajátja. Miért furcsa vagy legalábbis különleges e kapcsolat? Mert „ennek a szerelemnek legfőbb témája a halál elfogadása”. Lenyűgöző oknyomozás-36