Szakolczay Lajos: Korunk farsangja. Tanulmányok, esszék kritikák (Budapest, 2016)
A világ gyémánttengelye. József Attila 111
KORUNK FARSANGJA „A Dunánál” című tanulmánykötet izgalma itt többé-kevésbé véget is ér. Szó sincs arról, hogy a Tasi József szerkesztette „konferenciajegyzőkönyv” unalmas volna, hiszen a megszületett magzatnak keze van, lába van, mégis valahogyan felemásra sikerült. Legalábbis egy kissé csalódás a pár év előtti „Miért fáj ma is” (Az ismeretlen József Attila) című, sodró erejű és minden részletében izgalmas gyűjteményhez képest. Ki tagadná, hogy Tamás Attila (Az„Úr”-tól az ,,Űr”-ig) briliáns elemző, s mikor megállapítja, hogy „...az Úr alakja nem áll már soha az érett József Attila kozmoszképének középpontjában” egyúttal a világlátás átalakulásának legfőbb okára tár kaput; és Szívós Mihály ott is izgalmas (Válság és eszmélet - József Attila filozófiai fejlődésének vázlata 1935-ig), ahol nem is sejtenénk: több más mellett az Eszmélet fontos helyének kijelölésében („Ez a rendkívüli vers az erkölcsi tudat egyfajta fenomenológiáját tartalmazza”), s a költőt ért hatások, az egymásra rakódott filozófiai rétegek élményszerü fölfedésében, megmutatásában. A többi tanulmány, cikk, vázlat - jóllehet mindegyikben van legalább egy-egy fölvillanó fény vagy értékelő gesztus -, sajnos csak szó, szó, szó. Fejtő Ferenc szinte követhetetlen magyar nyelven írott („tudálékosan közöltem vele a nagyság pályázati feltételeit” stb.) „levélesszéjében” önmagát ismétli, Bori Imre (Vonás József Attila, a bölcselkedő arcképén) sem tud újat mondani három évtized előtti tanulmányokhoz képest. Németh G. Béla Petőfi - Ady - József Attila című tanulmányának megközelítési pontjai izgalmasak (eszmevilági és életérzési, nyelvhasználati és közlésmódi, poétikai és stílusbeli), azonban szinte csak Petőfit és Adyt tárgyalja. Botka Ferenc, jóllehet okfejtése logikus, ott is összehangzást keres József Attila és Déry Tibor munkásságában („A neuraszténiás forradalmár”), ahol nehezen hihető a stílusegyezésekből(?) kiolvasható kapcsolat. N. Horváth Béla írását (József Attila és a népi írók) jóval előbb megjelent e tárgyú könyve homályba borítja, és Tasi Józsefet is szinte omlásszerüen befedi a mikrofilológiai búvárkodással előbányászott ezernyi adat, „értesítő” és egyéb adalék (József Attila és a Bartha Miklós Társaság). Agárdi Péter okfejtése - József 38