Szakolczay Lajos: Korunk farsangja. Tanulmányok, esszék kritikák (Budapest, 2016)
A világ gyémánttengelye. József Attila 111
Attila és liberális barátai - sokkal érvényesebb volna, ha a tanulmányíró nem akarna minduntalan ott is élő kapcsolatot keresni, ahol nincs, vagy legalábbis azt kevés adat bizonyítja (Jászi Oszkár szellemi örökségének és József Attila eszmeiségének kölcsönhatásai, József Attila— Márai Sándor kapcsolat stb.). Hogy a modernen belül a posztmodern érzés is megmutatható, arra Bókay Antal nagy igényű, ám alighanem túldimenzionált tanulmánya, a Modern és posztmodern poétika és életérzés József Attila költészetében - A hetedik a példa. Persze a valódi posztmodern szövetű mű csakis a Szabad-ötletek jegyzéke két ülésben, de azért ez is megteszi. A párizsi Nagy Pál a költő és az avantgárd kapcsolatát tárgyalván a Szabadötleteket „Szent Agoston-i erejű vallomásnak” értékeli, s tanulmányában - amely többet mutat meg saját magából, mint a József Attila-i költészetből - úgy véli, hogy A Dunánál poétája túl korán jött vissza Párizsból. Pontosabban: „Ha francia költővé válik, valószínűleg modernebb költő lesz belőle”. Szinte hihetetlen, hogy egy komoly József Attila-ülésszakon ilyen kérdés is fölvetődhet. Miért is ne? Hiszen Miklós Tamás is úgy véli - pedig ő korábban könyvet írt a költő metafizikájáról „hogy az önfelszámoló gondolatmenet egyúttal a személyes lét felszámolásába torkollott, abban talán szerepet játszott egyfajta - itt csak utalásszerűén jelezhető - filozófiai naivitás is”. Egy kis ugrással újabb idézet a „ Hullámok lágy tánca” című eszmefuttatásból: „Végül is ránk maradt egy szédítő tudatossággal befutott pálya, egy végbevitt áldozat, egy Nagy Halál, a maga tragikus nagy költészetével. És ránk maradt jó néhány meleg hangú, olykor önironikus vagy éppen meglepett, sehova sem illő vers, haramiákról, tavaszról, őszről, szörnyeteg gyermekekről, barátnak sóvárgott ellenfélről, lányok szoknyájáról. E végső dolgokról.” Hogy József Attila költészete mindössze ennyiből állna? Ha igen, akkor egyszer, úgy istenigazából, arra kellene legalább egy konferenciát szentelni, hogy kinek mit jelentenek a végső dolgok. ___________________________________________________„A DUNÁNÁL” (1995) 39