Szakolczay Lajos: Korunk farsangja. Tanulmányok, esszék kritikák (Budapest, 2016)
A világ gyémánttengelye. József Attila 111
AZ ÉJ NAGY ODVA MÉLYÉN Muzsnay Ákos József Attila-adaptációi A szentendrei Vincze Papírmerítő Műhely ezúttal is rangos művészt szólított meg, hogy - igazodván a hely szelleméhez - éljen a technika adta lehetőségekkel. Muzsnay Ákos festő és grafikus elfogadta a meghívást. Az invitálás számára kihívást is jelentett, olyannyira, hogy tucatnál több kartonon (olajképeken és vegyes technikával készült grafikákon) újragondolta József Attilához fűződő kapcsolatait. A korunkban, sajnos, nem annyira divatos, makulátlansága — gyémánt esze és erkölcse - folytán a mai irányadó áramlatba semmiképp nem illő költőben elsősorban a Hazám poétáját üdvözölte. Erre volt szüksége. A nyílt, ám számonkérő tekintetre, s arra a - jobb híján történelminek nevezett - gondolkodásra, amely a közösségben kohót lát, de a népek testvériségét hirdetve sem feledkezik meg a magyarságra leselkedő veszélyekről: a fent dőzsölő úrhatnámságról („mit bánja sok törvényhozó, / hogy mint pusztul el szép fajunk!”), az „éj nagy odva mélyén” lopakodó „nemzeti nyomorról”, a fortélyos félelemről („Retteg a szegénytől a gazdag / s a gazdagtól fél a szegény”) és a gyarmattá válás minden formájáról. József Attila remeke, a Hazám Muzsnay bibliájává vált. A megzavarodott korukban tisztasága révén különösen sokat mondó vers van annyira gazdag, hogy akár egyetlen rétegéhez is bátran lehet fordulni. Erőt sugall, ugyanakkor példát ad a könyörtelen vallomás (önvizsgálat) szigora melletti gyöngédségről is. Az óhajtás intenzitásától fogva megrendült, az anyától elszakított gyermek keservét tükröző kívánalom - „édes hazám, fogadj szívedbe, / hadd legyek hűséges fiad!” - a festőgrafikusban, aki a corpusok kivetettségében-fájdalmában már eléggé megtapasztalta az egyedüllétet, a magányt, olyan érzéseket indukált, amelyek nincsenek távol a költő közösségeszményétől. 50