Szakolczay Lajos: Korunk farsangja. Tanulmányok, esszék kritikák (Budapest, 2016)
A világ gyémánttengelye. József Attila 111
MINT AKÁRMELY MOSÓPORÉ A Magyar Plakát Társaság József Attila előtti tisztelgése József Attila születésének századik évfordulóján a kortárs magyar képzőművészet - azon belül is a grafika - igencsak kivette a részét a költőzseni ünnepléséből. Ismervén a különböző csoportok (Magyar Elektrográfiai Társaság, Magyar Művészkönyv Alkotók Társasága) és az egy irányba terelt, ugyanazon értékre fölkent alkalmi társulások (József Attila Töredékek - Arcus) kitűnőbbnél kitűnőbb, a karakter lényegjegyét megragadó kísérleteit, nyugodtan mondhatjuk, hogy a grafikusok főszerepet játszottak a Szépség koldusa költőjének a „rehabilitálásában”. Nem is annyira a költő becsületét kellett visszaadni - jóllehet a lírikus ilyen-olyan oldalról még a közelmúltban is célpont volt -, hanem a sok felől eltorzított, számtalan támadásnak kitett s ezáltal szétszabdalt arcot, a hűségében és magyarságában egyaránt európait kellett az életműhöz méltóan, vagyis összetettségében megmutatni. Száz év - pedig jól hangoznék - nem a hős diadalmenete, mikor is a munkásság minduntalan „a sötét gyárra szegzi az Ember vörös csillagát”, sokkal inkább a költő emberré vétkezése. Ebből a fájdalmas - mert lírikus teszi, önmagába ugyancsak hasító - folyamatból természetesen nem maradhat ki Józsefnek a párthoz való, ám abban jobbára a proletár Krisztust kereső és üdvözlő viszonya. De félelmei, kétségei, a gyakran a halállal is játszadozó személyiség megannyi álmodozása sem. Micsoda megszenvedett öröm fénye bujkál azokban a szemekben! Micsoda fájdalom - vonatsín és zakatolás - töri ketté, árnyékolja be, teszi magába fordulóvá azt a tekintetet! Micsoda árnyak - közülük is a legriasztóbb az áruvá válás sokkja - szabdalják szét, kényszerítik a betű(börtön)rács rabjává azt az arcot! 54