Szakolczay Lajos: Korunk farsangja. Tanulmányok, esszék kritikák (Budapest, 2016)
A világ gyémánttengelye. József Attila 111
TEREMTÉS ÉS VILÁGMAGYARÁZAT Román József Attila-illusztrációk a Közép-európai Kulturális Intézetben Nem tudom, hogy a Mircia Dumitrescu által vezetett, a kézzel merített papírral (Vincze László) is jól bánó könyvmíves céh alkotóinak jelentett-e valamit az édesapára vonatkozó József Attila-i, noha bizonytalankodó tényközlés - „félig székely, félig román, vagy tán egészen az” (A Dunánál) -, egy bizonyos, nagyon is átszellemülten, a világlíra nagyjához méltó módon, a költői értelmezést tekintve sokszínűén közelítették meg ezt a képzőművészet által megközelíthetetlen, szinte alig megfogható kozmoszt. Honnan a nehézség? Onnan, hogy a költőnél a közhelyszerű igazság is, a látomás-szerkezet eredetiségével azonnal jelentős lírává válik. Kövesse-e a vonalháló - ha igen, milyen grafikai bukfenccel? - ezt az ugrásszerűen megnövő, mindig esztétikumban csúcsosodó építkezést, vagy inkább teremtse újjá a líra mint léthelyzet megannyi variációját? És akkor még hol van a búcsú fájdalmát filozofikus burokba rejtő versek (.Karóval jöttél...; íme, hát megleltem hazámat..) képi interpretálása! Ami azért sem könnyű, mert bár az esszenciális tömörségű „dalok” többé-kevésbé ugyan visszautal(hat)nak akár a nagy gondolati költeményekre is, mégiscsak egy összegző lírafázis megfáradtán is kristálytiszta „elbeszélő” bölcseimét adják. A százéves, költészetében mindenkinél elevenebb József Attilát tehát nem csupán megérteni kellett, hanem vele azonosulni. S ha megtörtént a költővel azonos (vagy csaknem azonos) hullámhosszon való gondolkodás, ki-ki a saját rajzi lényegjegye szerint - grafikai invencióval vagy a szöveget jelképek-szimbólumok által megelevenítő tömörítéssel - vihette papírra látomását. Harminckét év - harminckét grafika; ennyiben össze is foglalható a rövid, de annál súlyosabb élet és meg57