Szakolczay Lajos: Korunk farsangja. Tanulmányok, esszék kritikák (Budapest, 2016)
A világ gyémánttengelye. József Attila 111
TEREMTÉS ÉS VILÁGMAGYARÁZAT Baciu különleges fényszerkezete tömött, sűrű vonalhálójú (foltra folt) lapon idézi meg a költő édesapjának drámai hontalanságát - akkor József Attila még úgy tudta, hogy apja „az ingó tengeren nekivágott Amerikának” ezzel szemben Carla Duschkának az üres papíron leheletnyi sejtelem is elég, hogy érzékeltesse: a sín és a talpfa összevegyül a tehervonatok tolatásával, miközben előrevetül - 1932-es vers a Tehervonatok tolatnak... - a drámai vég. Az átszellemült lapon a finom, porózus, világosbarna - sziéna - színekben játszó árnyék mi más volna, mint egy jelképtömörségű kereszt vagy az azt involváló corpus! Tökéletes rajzi megfelelése ez „a megtört kövek / önnön árnyékukon fekszenek” soroknak. Szöveg és kép ilyen remek együttlélegzését hozza elénk - csak itt épp dús vonalakkal és idomokkal - a már említett Cristina Manea-grafika is. A rajzi biztonság, a test vonalhálóval való „fölékszerezése” általában igen színvonalas képi megjelenítést von maga után (Miért hagytál el, hogyha kívánsz - Ovidiu Croitoru; Viszem a földem - Petru §o§a; Judit - Cristina Manea; íme, hát megleltem hazámat... - Teodora Stendl). Ilyenkor a grafikusművészt csak az izgatja, hogy a fókuszba állított test (vagy némelykor női akt) - Petru §o?a és Teodora Stendl lapjaiban a több lehántott figura - közvetíti-e a lélektartalmakat. Stendl megfeszítettséget sugalló végítéletében - a csörgősipka árulkodó - egy bohóc szenved attól, hogy „tűzhelyet, családot, már végképp másoknak remél”. Ha a bohóc mint figura jelképerejü tágasságával fölidézhető a huszadik századi ember poklokat megélő és túlélő (létbizonytalansága és az erkölcsbe kapaszkodó ember Pierrot-i kilátástalansága is, a hagyományosabb, bibliai, mitológia jelképek ugyancsak hatványozottan mutatják a József Attila-i világszemlélet, az öngyötrő én gyémántkeménységét és tonnányi súlyát. A szimbólumok arra jók, hogy rejtve - jelképekbe tömörítve - fedjék föl a világ és a költő - a kereszt és a corpus - elkerülhetetlen találkozását. Amellett, hogy a figurák pózaira - Mircia Dumitrescu és Cristina Manea esetében, jól értik József Attilát, a gondolkodó habitusára - figyelünk, és nem feledjük a szürrealitásba 59