Szakolczay Lajos: Korunk farsangja. Tanulmányok, esszék kritikák (Budapest, 2016)
A világ gyémánttengelye. József Attila 111
KORUNK FARSANGJA Drozsnyik Dávid szép, attraktív lapján a villámfény hasította portré, illetve egy „idegen” síró arc drámai csomópont. Ezt Kántor József különleges „kártyajátékkal” - a megsokszorozott alakok tükörképével Ország László pedig a parázs vörösével éri el. Papp László pontháló mögötti rejtezésében az arcra újabb arc - világító ész? - kerül, Kováts Borbála rajzos, fűszálas tengere pedig hol kiemeli a világító szempárt, hol mérhetetlen nagyságúra fölnagyítja az arcot. Susanna Lakner (Németország), Lengyel Zsüliett, Nagy Stoica Georgeta a drótháló, a földtérkép és a fekete nap mögé bújtatva megidézendő hősünket ugyancsak sokat mondanak el József Attila tragédiájáról. Stark István a vörös lángolásban, Tricepsz az egymásra montírozott szenvedésben, Repászki Ferenc a hatalmasra nagyított két félteke-egy arcban, Sós Evelin, jóllehet egyik lapján több részre bontja a síkot, a zöld borzongásban bízik. Sándor Edit oválisba helyezett két-két, befelé és kifelé néző portréja megsejtett valamit a nehezen viselhető tükörigazságból. Többen az írás, a szöveg, a József Attila-kézirat és a nyomtatott vers érzéki valóságát beemelik a képtérbe (Hernádi Péter, Károly Sándor Áron, Csernák Máté), és ez az értelmezhető, máskor kalligrafikus bizonyosság-bizonytalanság különös fényben mutatja a töredezett portrét. Harangozó Ferenc függélyes nemzeti színű szalagja egyfajta figyelmeztetésnek tetszik: az elárvultság ölthet nemzetközi méreteket, ám itt honi gyökerű. Gábor József fényékje nemcsak a vizsgált arcba, ám belénk is hasít. A Ferencvárosi Pincegaléria tárlatán a József Attila-i szenvedés karakteres elektrografikai lapok sorozatán keresztül csaknem kozmikussá nő. Minthogy ez a kiúttalan árvaság a mi árvaságunk is, köszönet illeti a lélekgyógyász alkotókat. Műveik a megvilágosodás iskolapéldái. (2005) 64